A rossz társaság... meg a kutyaszar

Asszonygya a "Gyerek", hogy inkább lelép, mert mostanság nem lenne jó társaság. Akkor ez már megint olyan ragályos dolog. Most én se vagyok az. Tegnap este ugyanis lakógyűlés volt. Három témában, úgymint fakivágás (végre!!!), tetőcsináltatás (jézusom, bankrablás már szervezés alatt) és a kutyapiszok. Ez utóbbi némi magyarázatra szorul, főleg, ha valaki olyan jár erre, aki nem ismer meg nem tudja, hogy ez egy 14 éves téma. Nagy a kert és osztatlan, és tény, hogy a kutya hajnalban (főleg télen, ha sötét van, vagy esik) produkálhat a kert szélén a rengeteg orgonabokor tövébe, amit általában hetente gyűjtök össze. Időjárás függő, mert ha napokig esik és felázik a talaj, nem merülök bokáig a sárba (gondolom, a többiek sem teszik). Itt álljunk is meg, mert többiekről szó sincs. Csak egyetlen idős hölgy (és most baromi szépen fogalmaztam, mert különben csak nyomdafestéket nem tűrően tudnám a savanyú boszorkányt leírni, akinek fő foglalatossága, hogy megnézi a kukában, ki mit dobott ki) teszi szóvá, hogy az "ő kertjébe, az ablaka előtt" és a ház túloldalán, az "ő kertjébe", mellesleg a mi ablakunk alatt rendre odapiszkít a kutya. Nos, az ő ablaka alatt még sosem találtam, a mienk alatt valóban, de azt hadd döntsem el, hogy annak az eltávolítása mennyire sürgős. De ott is az "ő kertje", mert oda ültetett két egres bokrot. Nem is értem, hogy ezeket még miért nem érte savas eső? Amúgy a kutya már csak olyan, hogy a saját vackától legtávolabb igyekszik a dolgot rendezni, ez pedig a kerítés melletti orgonabokrok alatt van. De a néninek is rendre ott van valami dolga (hogy mi, az ennyi év alatt se derült ki - szerintem csak simán kutyaszarra vadászik). A reklamáció már csak azért is rosszul esett, mert a múlt héten kétszer is végigmentem a kerten, ami volt, eltakarítottam. Sok minden azért nincs, mert naponta kétszer a séta alatt is rendesen végzi a dolgát. A tegnapi kisebb összekapásunk után ma korareggel megint végigmentem és sehol semmi. Csak a beszólás, amit már hallgatok 14 éve és én vagyok a hülye, hogy még egyáltalán odafigyelek, pláne, hogy ugrom rá. Télen, hál istennek nem merészkedett ki a hidegbe, de a tavaszi rügyfakadással Magdi néni is előkerült. Szóval, mostantól én sem leszek jó társaság...