Lomolás...

Az egész úgy kezdődött, hogy gyerek vett egy bringát még ősszel. A bringának a sufniban volna a helye, de mivel még ott van a bátyjáé meg az ő régije is, valamint néhány köbméter tök felesleges ezmegaz, a szépséges kétkerekű az előszobában várja, hogy felmelegedjen az idő, és végre lemehessek lomolni a sufniba. Ma úgy döntöttem, elég meleg van. Sikerült is szétosztogatnom a lakótársak között műanyag kübliket és hatalmas papírdobozokat (innentől náluk lesz még jó valamire), a kukát is félig megtöltöttem ezer éves meghalt háztartási kisgépekkel, aztán mindenféle kis dobozokban ilyen kincseket találtam: Esküszöm, sejtelmem sem volt róla, hogy ott lapulnak. Két kis zsolnay csésze. Hártyavékony és biztosan nagyon finom lesz belőle a tea. Baromi nehéz zöld üveg hamutartó, ami mostantól mécsestartóként funkciónál. ÉS!!! Velence szárnyas oroszlánja! Gondolom, papírnehezék lehetett régebben apósom íróasztalán. Mellesleg pedig egy zöld kerámia vázával is gazdagodott a zöld-szekció a konyhában. A képre odaszemtelenkedett még a bio-piacos zöld mézhelyettcukor-tartó és a zöld kancsó is :)
ps. A bringa még most sem fér be, de már logisztikázok Nagyfiúval, hogy mikor viszi el a járgányát. Kiskölök régi gépe pedig már epedve várja, hogy levigyük a telekre :)