Gondolkodni kéne...

Van az úgy, hogy az embernek tele a feje. Nem, nem az a bizonyos altáji izé, hanem tényleg a feje. Maga sem tudja miért, de egyszerre elkezdik nyomasztani olyan dolgok, amikre egyrészt abszolút nincs, nem is lehet hatással, másrészt egyáltalán nem is kéne vele még gondolatban sem foglalkozni, mert az annyit emlegetett negatív gondolkodás díjnyertes esetei. Hogy miért teszi mégis? A fene se tudja. Időnként rajtam is erőt vesz ez a fajta lelki mentstruálás. Ez még nem is lenne baj, de ha az ember kiönti a lelkét mások előtt, nem biztos, hogy az és úgy jön le belőle, ahogy ő gondolkodik róla. Akaratlanul is odabök másoknak, begyűjt bökdöséseket, mire aztán rájön, hogy mindenkinek jobb lett volna, ha csendben marad. Most is ilyen helyzet van éppen. Így aztán az érintetteknek ezúton is üzenem, hogy nem kell minden soromat komolyan venni; lám, tegnap is volt nap, ma is és holnap is. Május még messze - és ma éppen olyan hangulatban vagyok, hogy ez tudatosul is bennem. Meg persze az a qva injekció is kezd hatni, ha késve és nem olyan intenzíven is. Szóval, ma süt a nap, az agymasszírozó eb végül nem feküdt bele a sáros pocsolyába, csak ácsorgott benne, és a nyakamból is kezd kiállni a fájdalom; lehet, hogy ez egy jó nap lesz...