Karácsony jő...

Hosszú évek óta először úgy néz ki, sikerül azt az elképzelést megvalósítani, hogy nem költekezünk ész nélkül, és amit veszünk, azt is már most, nem az ünnep előtti utolsó pillanatokban. És ez már most jó érzés. Tudni, hogy a legnagyobb gondom az lesz, hogy a halászlét meg kell még főzni (ha lesz halászlé egyáltalán). Amióta gyerekeink vannak, Szenteste mindig nálunk gyűlik össze a család. Azt hittem, ez majd alapjaiban változik, amikor Nagyfiú megnősült. De nem. Jönnek ők is, aztán mennek haza kettesben összebújni a fa alatt. Én pedig kizárólag arra koncentrálok, hogy az a pár óra, amit együtt töltünk, a hangulatról szóljon. Nem lesz asztal-leszakad-dínomdánom, hanem kis falatok, amit akár állva is elcsócsálhat bárki. És lesz halk zene, rengeteg gyertyafény és illatok. Már csak a hulló hópelyheket kell megrendelnem és akár tökéletes is lehet az este. :) Már csak a nagyszülőket kellene lebeszélni, hogy másnap, harmadnap megszakadjanak a vendéglátásban. Ez azért érdekes feladatnak ígérkezik :)