Ülök a buszon. Ez még jó is lehetne, hiszen a cekker nem könnyű, jobb, hogy nem a kezem vágja, hanem az ölemben csücsül. Négyes ülés. Körülöttem gimnazista(korú) fiatalok. Ez még jó is lehetne, hiszen a fiatalok társasága megfiatalítja a közéjük tévedőt is. Állítólag. Az egyik srác emósra hajló frizurával lógatja a fejét. Ettől persze a haja még jobban zavarja. Átlag 10 másodpercenként ránt egyet a fején. Lassan átveszem a ritmust és a mozdulatot. Jaj, a nyakamnak! Mellette a leányzó mereven néz előre, azaz rám. Időnként lecsukódik a szeme. Na, ezt nem nehéz utánozni. Másodperceken belül rajtam is erőt vesz az álomkór. Egy valami tart ébren. És rettegésben. A mellettem ülő folyamatosan köhög, időnként az orrát fújja. Még jó, hogy vettem maszkot. Igaz, az otthon várja, hogy majd egyszer a szám elé biggyesszem. Majd ha tombol a járvány. Majd ha ... Szóval, nem most.
Mondom, ülök a buszon. Ez még jó is lehetne ...
1 megjegyzés:
vasárnap így jártam az uszodába ( a gőzbe)...mondjuk nem a járvány jutott eszembe ( ami nincs) hanem az undortól kaptam majdnem hányingert...kimenekültem
Megjegyzés küldése