Mai morgós...

Busz. Beáll a megállóba, a fent lévők már egymás lábát taposva igyekeznek az ajtó felé. A legfürgébb az ajtó mellett ülő idős hölgy, aki az ún. banyatankkal várja, hogy "szezám tárulj". Odakint természetesen összesűrűsödik a nép az ajtó előtt, nehogy legyen hova kilépni. Mert nekik sürgős. A legsürgősebb alighanem egy tíz év körüli fiúcskának, aki a maminak odakiabál, ahogy az nehézkesen próbál lelépni és egyúttal leemelni a guruló bevásárlótáskát. Többen segítenének, de majd ő. A szél elfújná, ha nem kapaszkodna. Szóval, öcsink odakiabál: Menjél már! Anyuka összeborzolja a türelmetlen buksit: Bencuska! Ne legyél türelmetlen, a néni már öreg. Az öreg néni már most, és sejtem, majd a legmelegebb nyárban is a déli órákat találja alkalmasnak, hogy vásárolni menjen, jól megpakolja a batyut, aztán belehaljon a vonszolásába. Nem! Ne higgyétek, hogy nincs bennem tisztelet az idősek iránt. De a józan eszüket azért megőrizhetnék, hogy ne csúcsforgalomban, vagy majd a csúcsmelegben szédelegjenek az utcán. És tudják elfogadni a segítő kezet!
A gyerekről meg hirtelen csak annyi jutott eszembe: Majd te is olyan leszel, mint akik egy tollvonással döntöttek arról, hogy 75 év felett már ne járjon a korszerű gyógykezelés a rákos betegeknek. Hiszen csak pénzkidobás. Persze, ezt így nem mondja ki az illetékes, de mégis mi mást üzenhet ez azoknak, akik rászorulnának, akik még szeretnének néhány évet a családjuk körében, vagy egyszerűen csak emberhez méltó módon akarják itt hagyni az árnyékvilágot?
Nem érzem magam (még) teljesen antiszocnak, de igazság szerint ha választanom kellene, hogy egy óra az embertársaink között vagy inkább itthon a két kutyával, habozás nélkül az utóbbit választanám. Bennük legalább vannak érzelmek.

Jó szomszédság, török átok ...

Társasház meg maga a tatárjárás.
Alattunk lakóról eddig is tudtam, hogy a négy kereke csak a járgányának van meg, neki egy tuti elgurult. Ma jövök haza... 15 millás autókája az utcán parkol (járdán, és ilyen ügyekben a sokkal olcsóbb kis autók tulajdonosait a közterület éber őre rendszeresen megszívatja, hiába vesz parkolójegyet)... de ami kiverte a biztosítékot: az ablakában ott virít a mozgássérült matrica. Hiszen ő csak agyilag, arra meg még nem adnak. Zárójelben jegyzem meg, a helyi lakosoknak 2, azaz kettőezer forint egy ÉVRE a parkolás az utcán.

A másik kedves szomszéd 80-90 között, nem tudom pontosan, mert az a "balta se fogja" típus. A hülyeség meg nem korfüggő. Lent vagyok a kutyákkal a közös kertnek a saját ablakunk alatti részén. Lehunyom a szemem, de mint tudjuk, egy tacskónak ennyi pontosan elég is, hogy kereket oldjon. Mennék fel a lakásba, szólongatom, semmi. Na, látom, hogy a kert másik oldalán poroszkál az orgonabokrok alatt. Hívom, nem jön. Mérgesen érte indulok, amikor látom, hogy játékosan elugrál oldalra, de nem miattam. A ház sarka mögül előbukkan a néni, két kezében egy ágvágó meg egy fűrész. Azokkal hadonászva próbálja elhajtani a mindenkivel (még az érdemtelenekkel is) barátkozni akaró Jacket.

Jó helyen lakunk, szép helyen, de ma megint eszembe jutott, miért utálok itt lakni 30 éve.

Hasonlóságok

A héten szomorúan konstatáltam, hogy drága szüleim felett eljárt az idő, és jócskán el is bánt velük. Főleg az édesapámmal, de hát ahogy az lenni szokott, 58 év házasság után a feleség már olyan szimbiózisban él a férjével, hogy akaratlanul is ugyanazokat a tüneteket fogja produkálni. Feledékenyek mindketten, mi pedig tegnap este éppen arról beszélgettünk a párommal, hogy mi lesz majd, ha mi is ... Na, kérem... nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik :D
Elindultam a sarki üzletbe szódáért, a csereüvegek nélkül. Hazatérve szembesültem vele, hogy kulcsom sincs, apa pedig a kocsi suvickolja a kertben. Büszke, hogy nála van a kulcs, beenged. Utána visszateszi a kocsi csomagtartójába, én pedig baktatok fel az emeletre a szódával. Ahol is szembesülök vele újfent, hogy nincs kulcsom. Vissza a kertbe, apa nem érti, miért jelenek meg már megint, mint a medjugorjei Mária-jelenés. Aztán kapcsol, a kulcs! Röhögünk. A jövő elkezdődött.

Röhögős update: ma korán reggel vitték el a lomtalanításkor kitett dolgokat. Az előbb levittem a lakásból valamit a sufniba. Benyitok. Ott a meghalt porszívó és a gyerek által ideteleportált törött mosdó. Még jó, hogy majd egy éve készülünk a Nagy Napra, hogy kidobhassuk végre. Most még egy évig őrizgethetjük, vagy ha szerencsénk van és a Balcsin később lesz lomolás, akkor utaztatjuk majd oda.  :D

Meglepke... de szomorú

A napokban láttam a Twistert, ami már szakállas, tudom, de nagyon bírtam benne Bill Paxtont, mint ahogy a Titanicban is jobban tetszett a laza kutató, mint a hősszerelmes kölyök Caprio, ez van. Erre most tudatosult bennem, hogy az idén meghalt. 62 évesen, ami nem kor, úgyhogy duplán rosszul érintett. Erre most olvasom, hogy az idén már meghalt még valaki (épp csak 77 évesen), akit a mai fiatalok talán nem is ismernek, pedig ... Al Jarreau-ról annyit illik tudni, hogy hétszer kapta meg a Grammy díjat, és a világon ő az egyetlen, aki három műfajban is begyűjtötte az elismerést. Legyen könnyű nekik a föld!

https://www.youtube.com/watch?v=LsgGl6_HMpk

Önző kicsi őszintÉn ...

Kavarognak bennem egy ideje a ki nem mondott, visszafojtott gondolatok. Nem jó érzés! A párom szerint én agyalom túl a dolgokat, de anyaként mégis mi a fenét tehetnék? Alkatilag sem vagyok az a mindenen könnyedén túllépő típus, miért is lenne ez másként egy, a nőiségemet meghatározó kérdésben. Aha, ... alakul ez ... Alessia azt mondaná "lilaködös" poszt következik. Akinek nincs hangulata hozzá, nyugodtan hagyja ki, semmivel sem lesz szegényebb. Berni pedig kifejezetten el van tiltva tőle, ő most örüljön a mának, ne riassza meg egy keserű írás, amiben most talán a kelleténél is több a kudarcélmény.
Talán tényleg nem is kellene leírnom, de mint már annyiszor, most is jó terápiának ígérkezik verni a billentyűket. Megosztanom sem kéne, de talán van olyan, aki hasonló helyzetet él meg, és most megnyugodhat, hogy a minta-családok sem mindig olyan fényesen ragyogó páncélzatúak, mint amilyennek többnyire mutatkoznak. Igaza lehet a páromnak is, aki férfiként egészen máshogy él meg mondatokat, nem olyan lelkizős, mint én. Mindegy is... A kissé önző őszintÉn most rólam szól, az én görcseimről.

Ma éjjel rosszul aludtam. Erre gyakorta képes vagyok, de ez most más volt. Mert most úgy érzem, a fizikai távolság igenis képes eltávolítani lélekben is, és ez nagyon fájó felismerés. Azokat a ritka és fontos verbális kapcsolatmorzsákat pedig képesek vagyunk parttalan, sehová sem vezető vitákra, egymás melletti elbeszélésekre eltékozolni. Szóval, volt/van agyalni valóm bőven, ami aztán álomtalan forgolódáshoz, könnyekhez vezet. És akkor hajnalok hajnalán ébresztőóra híján a telefonért nyúlok, mennyi van még hátra a kínlódásból, és az első poszt a Facen, ami a szemem elé kerül:
"Azt mondták, hogy ez az év más lesz. Meg hogy ez a tavasz. De nem szóltak mélységről. A szeretet mélységéről, ahogy igyekszik kilökni a félelmet az ember szívéből. De míg kerek szemekkel a saját félelmed távoztát várod, hibákat ejtesz. Szívbéli barátok öléből kilökve a nyugalmat. A fásultság nyugalmát vagy a beletörődését. Ettől azt hihetik, a szeretet álságos vagy tán sosem volt. Pedig a szeretet örök. A szőke haj iránt, a baráti ölelés iránt, a csodálkozástól tágra nyíló szemek iránt, a válladat lapogató hatalmas kéz iránt, a csacsogás iránt, az óvó szavakat formáló száj iránt. A félelem balra ki. Elhihetnénk már, hogy tényleg így van. Csak így lehet." HN
Lennének szavak, amiket behelyettesíthetnék mással, de még így, önnön igazságában is elér hozzám az "üzenet".
Próbálok türelmesebb lenni és elfogadóbb. Megérteni, hogy más helyzete sem könnyebb, mint az enyém, és más másként próbálja feldolgozni ugyanazt az élményt. De nehéz, piszkosul nehéz, amikor a legősibb érzéseket kell (kell?) megreguláznom. Lehet, hogy csak hagynom kéne átfolyni magamon a félelmet és nem ellenállni, amíg szinte fojtogatóvá lesz. Nem tudom. Kiléphetek-e önnön árnyékomból, hogy olyanná váljak, amilyenné a változások kényszerítenek? Egyáltalán, képes vagyok-e megbirkózni még több változással? Tisztában vagyok vele, hogy egy régi álom nem hajlandó abban a formában megvalósulni, ahogy megálmodtam. Képes vagyok-e ennek az elfogadására és örülni nyíltan, tiszta szívvel annak, ami megadatik? Elhagyni a kérdést, hogy be kell érjem ennyivel? Tudom, hogy a választ - mint annyi másra - az idő fogja megadni. Kár, hogy nem vagyok kicsit türelmesebb lélek.

Így, hogy leírtam, kicsit (de tényleg csak egy icipicit) jobb. Kicsit olyan, mintha ezek nem is az én kérdéseim lennének, hanem valaki másé, akire most én is szelíd megértéssel figyelek, átérzem a félelmeit, még ha tanácsot adni nem is tudok, csak közhelyeket. Ahogy a dal mondja, The show must go on ... úgyhogy megyek is, a hétköznapi verkli forog tovább. A napfény talán segít, amíg újra beköszönt az éjszaka és a forgolódás.

Őszint-Én

El.Vagyok.Kenődve! Márciust írunk. Három pályázat, három eredménytelen megmérettetés. Most éppen az Elle magazin "Több nőt az irodalomba" pályázatának eredménye adta a gyengéd gyomrost. Kis fájdalomcsillapító, hogy 600 pályaműből választottak 10-et, de basszus, miért nem kerültem bele abba a tízbe... Amilyen sikeres volt a múlt év, olyan gyenge kezdés ez az ideire. Nyomorult horoszkópom meg kábít, hogy húúú, ez az év hozza meg az áttörést. Félek, nem azon a területen, ahol oly nagyon reméltem, bár, akkor fogalmam sincs, hol másutt. Na, mindegy is! Az eredmény megszületett. Ünneplésre semmi ok, tehát marad a Munka. Meg az agyalás, hogy akkor most tévúton járok, vagy csak túl sokan vadászunk arra a néhány nyomorult fókára...

Szülinapomon magamról :)

Belementem egy kis játékba a Nagy Nap alkalmából. Igazán jót szórakoztam rajta. Kezdődött azzal, hogy az Internet jóvoltából megtudtam, szombati napon születtem, ez az apró információ ugyanis valahogy elveszett a családi legendáriumban a pontos dátum mellől. Mint szombati születésű, állítólag kifejezetten vonzódom a rossz fiúkhoz, alfa hímekhez. Ebből annyi igaz, hogy az ilyen srácokat általában fekete hajjal, kék szemmel és frankó bőrdzsekivel szokás romantikus regényekben ábrázolni, és az ilyenek igen, tényleg nagyon bejövősek voltak, vannak, lesznek. Elmúltak az évek, de szerencsére nem vakultam meg, úgyhogy a szürkeszemű mellett továbbra is ezeken felejtem ott a tekintetem. A próféciának az a része azonban nem igaz, hogy a jó fiúkat unalmasnak találom, nem is tudok megmaradni mellettük. Oké, a többes szám sem igaz, de amellett az egy jófiú mellett azért már 35 (meg még egy kicsi) éve azért csak letettem a voksomat. És nem bántam meg egyetlen pillanatát sem. Megtudtam továbbá azt is, hogy ugyanezen a napon rajtam kívül még négyszázan sírtak fel szerte a szülészeteken kies kis honunkban. Boldog szülinapot nekik innen ismeretlenül is! Kár, hogy a nemek megoszlásáról nem osztottak meg adatokat. Viszont, ha minden rendben zajlott a terhesség során, akkor a Nagy Bumm (sic.) lehetséges napjául egy nyári pénteket, ráadásul a hónap 13. napját jelölték meg. Szóval, péntek 13. … számomra mindig is szerencsenapnak számított, úgyhogy akár még igazuk is lehet.

Szenteljünk még pár perc türelmet az asztrológiának is. Hal vagyok, bocsánat, az asztrológiai elnevezés helyesen Halak, többes számban.  Innen  pedig idézet következik:

Több személyiség lakozik bennük, kiváló színészek, zenészek és művészek általában. (ez nem jött be!) Ha olyan érzésünk támad, hogy az illető nem erre a bolygóra született, vagy, hogy inkább a Holdról jött, vagy valamelyik Tündérmeséből lépett ki, biztosak lehetünk benne, hogy Halakkal van dolgunk. Fantáziája nem ismer határokat, könnyen a képzeletében ragad, vagy más dimenziókban, és elfelejt visszatérni a valóságba. (khm, ebben lehet valami) A realitásokat különös módon értelmezi, csakúgy, mint a pénzt; kapcsolata ezekkel annyira megfoghatatlan, mint saját maga. A Halakat jelképező két hal közül az egyik az árral, a másik az árral szemben úszik. Ezért sokszor megtévesztő és kiismerhetetlen. Nem bírja a korlátozásokat, a kötöttségeket, magasztos elképzelései vannak az életről és saját képességeiről. Rendkívüli érzéke van ahhoz, hogyan kell a zűrzavarból rendet csinálni, különösen, ha más valaki életéről van szó. Érzékeny, romantikus beállítottságú, aki a szeretetért még önmagát is képes beáldozni. (hoppácska!) Veszélye az, hogy ha valakit nagyon megszeret, olyannyira háttérbe szorítja saját vágyait, hogy ez által feladja saját egyéniségét, céljait. A csapda ott van, hogy ezt az áldozatot senki sem kéri tőle, viszont emiatt könnyen kihasználhatóvá és sebezhetővé válik. (no comment) A Halaknak meg kell tanulniuk a saját életüket élni, és ez nem kis kihívás. Ha megsértjük, nagyon a szívére veszi. (előfordul) Mindenért nagyon tud lelkesedni, ha félreérthetetlenül értésére adjuk, hogy szükség van rá, önzetlensége minden szinten megnyilvánul, legyen szó egy barátról, vagy csak egy ismerősről. Azonban a mártír szerep sem áll távol a Halaktól. (megesik)

Mit ne tegyünk egy Hallal?- ne hozzuk tudomására, ha nincs rá szükség; ne faggassuk, mert ha nem magától osztja meg velünk az érzéseit, akkor abból nem is fogunk sokat érteni.

Március szülöttei csendesek és introvertáltak, csak nagyon nehezen tárják fel igazi személyiségüket mások előtt. Igazán kellemes személyek, akik vágynak a harmóniára. Könnyedén elnyerheted a bizalmukat, de ha egyszer eljátszod azt, ne is számíts megbocsátásra.

Havi horoszkóp: Még az is lehet, hogy fülig szerelmes leszel. Ámor nyila a szíved közepébe fúródhat. A munkahelyeden több dolog alakulhat úgy, ahogyan szeretnéd. Remek lehetőséget kínálhat a sors arra, hogy a feletteseddel olyan dolgokról folytass megbeszélést, amely számodra nagyon fontos. Váratlan kiadásra kerülhet sor, amely miatt azért nem kell idegeskedni, mert nem tehetsz ellene semmit sem. (na, ez több sebből vérzik, váratlan kiadások meg ... csak az van)

Heti horoszkóp: Halak - Ne hagyja magát rábeszélni olyan dolgokra, amihez egyáltalán nem fűlik a foga, mert önmaga igényei háttérbe szorítása hosszútávon egészségügyi panaszokhoz vezethet. (hm, és mi van azokkal a dolgokkal, amikhez szívem mélyén fűlne a fogam, de tudom, hogy mégsem működne?)

Napi horoszkóp - 2017. 03. 05. – Szükséged van arra, hogy támogatást kapj a környezetedtől. Könnyen érezheted úgy, hogy mások áldása nélkül nem szabad azt tenned, amit elterveztél. Persze lehet, hogy ez nem ennyire nyilvánvaló módon jelenik meg az életedben. Lehet, hogy ma csak egy egész halvány beleegyezésre vágysz, mégis fontos a számodra az, hogy mit mondanak mások a terveidről és rólad. (no comment)

A kínai jegyem alapján a mai horoszkópom: Patkány: Minden pillanatban boldogabbá válik életem. (hát, ehhez éppen ma nem fűznék megjegyzést, ugyanis reggel óta kedvem lenne valakit fejbe csapni)

*

Nyah, önismereti 5 percünknek vége, a Béke legyen veletek!

(a fotón pedig  egy patkány-hal látható, ötvözve magában a csillagjegyeimet :D)