2017. ápr. 1.

Hasonlóságok

A héten szomorúan konstatáltam, hogy drága szüleim felett eljárt az idő, és jócskán el is bánt velük. Főleg az édesapámmal, de hát ahogy az lenni szokott, 58 év házasság után a feleség már olyan szimbiózisban él a férjével, hogy akaratlanul is ugyanazokat a tüneteket fogja produkálni. Feledékenyek mindketten, mi pedig tegnap este éppen arról beszélgettünk a párommal, hogy mi lesz majd, ha mi is ... Na, kérem... nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik :D
Elindultam a sarki üzletbe szódáért, a csereüvegek nélkül. Hazatérve szembesültem vele, hogy kulcsom sincs, apa pedig a kocsi suvickolja a kertben. Büszke, hogy nála van a kulcs, beenged. Utána visszateszi a kocsi csomagtartójába, én pedig baktatok fel az emeletre a szódával. Ahol is szembesülök vele újfent, hogy nincs kulcsom. Vissza a kertbe, apa nem érti, miért jelenek meg már megint, mint a medjugorjei Mária-jelenés. Aztán kapcsol, a kulcs! Röhögünk. A jövő elkezdődött.
Röhögős update: ma korán reggel vitték el a lomtalanításkor kitett dolgokat. Az előbb levittem a lakásból valamit a sufniba. Benyitok. Ott a meghalt porszívó és a gyerek által ideteleportált törött mosdó. Még jó, hogy majd egy éve készülünk a Nagy Napra, hogy kidobhassuk végre. Most még egy évig őrizgethetjük, vagy ha szerencsénk van és a Balcsin később lesz lomolás, akkor utaztatjuk majd oda.  :D

1 megjegyzés:

teide írta...

:D Mi is szoktunk így járni: valamit várunk, készülünk rá, aztán elfelejtjük.