Régi és máig változatlan, mégis új érzés...

1974 tavaszán nyolcadikosként azt a házi feladatot kaptuk magyar nyelv és irodalom órán, hogy találjunk magunknak egy kedves verset, tanuljuk meg kívülről, aztán minden órán hárman-négyen előadhatjuk. Egyetlen kitétel volt, ne Petőfihez és Aranyhoz nyúljunk vissza.

Én akkor elballagtam a könyvesboltba és kemény 18 forintért megvettem a „Mai magyar költők antológiája” című kötetet. Merész választás volt. Már csak azért is, mert a XX. század művészete, legyen az bármilyen válfaja, nem igazán tudott megfogni engem.

A kötet apró termete ellenére is majd 500 oldalas, Ágh Istvántól Zelk Zoltánig éppen 100 költő kapott benne helyet. Lapozgattam-lapozgattam, aztán egyszer csak megakadt a szemem Végh György: Kíváncsiság című versén. Első olvasásra megfogott, a harmadik olvasás után pedig szinte kívülről fújtam az egészet. Minden sorát, minden gondolatát mintha én magam fogalmaztam volna meg.

Jó volna egyszer más ember szemével

megnézni-látni kívülről magam:

mert érdekelne, hogy ki és miféle

az, akié a szájam és hajam,

hogy ki az, ki a szívem bitorolja,

aki használja lábam és kezem,

ki minden szervem elkoptatja sorra,

aki feléli lassan életem.

Vajon tudnék-e lenni jó barátja?

Irigyelném-e titkon életét?

Mit váltana ki belőlem halála?

Örülnék-e vagy könnyet ejtenék?

Jó volna egyszer más ember szívével

érezni ezt halálos komolyan.

Jó volna egyszer más ember szemével

pártatlanul megnézni önmagam.

Ez a vágy a mai napig dolgozik bennem. Mostanában mintha még erősebben. J

Reggeli előtti gondolatok :)

Barátoktól úgy hallom, kevés olyan jó dolog van, mint a hétvégi lustálkodás. Amikor nincs ágyból kirántó kötelezettség, amikor a forró nyárban a hajnali még elviselhető hűs szellőben alhatok az előző késő esti ereszdelahajamat ellensúlyozásaként. Vagy az őszi/tavaszi szomorkás esőben, a téli hóesésben. Én már hosszú évek óta ezekben a hajnali órákban útra kelek. Kísérőm (vagy én vagyok Övé) egy szeretett négylábú. Akiért hajlandó vagyok az ünnepnapokat, hétvégéket is hétköznapokként kezelni.
De amikor ma reggel is... a vihar utáni kihalt Balaton parton nézem a víztől, pancsolástól, a határtalan tágas tértől megrészegült rohangálását, akkor egyáltalán nem érzem a korai kelést áldozatnak. Már nem is akarok visszabújni a meleg takaró alá (hanem a páromat húzom ki alóla, mert ez az élmény is a kétlábú társsal teljes. Momentán nem vagyok meggyőződve róla, hogy ebben a kérdésben most azonosan gondolkodunk. :) )

Mea culpa... meg egyebek

Érdeklődésem az utóbbi időben saját (józan pillanataimban tanusított) belátásom szerint is sekélyes és totálisan egy irányba mutat. Ráadásul hatására hanyagolom hétköznapi kötelezettségeimet, s ez a tudat gyakran kifejezetten lelkiismereti válságba sodor.
Foghatnám a melegre, a bűvös ötvenes átlépése okozta sokkra, de ha őszinte vagyok magammal, akkor csak egyszerűen a dolgok könnyebb végét fogom meg. Legyen szó munkáról, szórakozásról vagy akár a baráti kapcsolatok építgetéséről. Lusta vagyok? Nem, mert ami momentán érdekel, arra rengeteg időt tudok szakítani.
Ami megijeszt, hogy közben nagyon is jól elvagyok ebben a kicsit befordult világomban.
Most még látom, érzem, tudom, hogy nem a jó úton járok. A megoldást még nem fedeztem fel. Néha kételkedem, és azt mondom, ha most ezzel kell foglalkoznom, mert ez okoz örömet, akkor biztosan oka van ennek is, semmi baj.
Mindenesetre csak remélni merem, hogy hamarabb érek ki az erdőből, mint hogy eltévednék :)

Mai rágós

Reggel kivételesen korán sürgős dolgom volt, rohantam el itthonról. DE... Előtte ebgyerekkel jó egy órát "parkoltunk", tehát az energiáit igyekeztem lemeríteni. Enni is adtam neki a távozásom előtt. Ráadásul itt hagytam őt a család további hímnemű tagjaival. Akik a kép tanusága szerint ugyanolyan futva távoztak otthonról, csak kicsit később. Mellesleg nyitva hagyták az erkélyajtót, az ajtó mellett felejtették a szemetes zsákot, valamint elöl maradt az összes tegnap lábon volt cipellő és papucs. Ezek után még hálás is lehetek ebgyereknek, amiért csak kiskölök papucsait rágta el. De azt azért akkurátusan. Két párból a bal papucsot. Csak hogy ne maradjon neki egy se kompletten. Négylábú holnapután 11 hónapos lesz. Én azt hittem, azért ezen már túl vagyunk. De ezek szerint csak nem ártott eddig lelkiismeretesen elpakolnom a családtagok után. :(

Colin és a csajozás

Nem photoshop :)
Colin és Alba pihengetnek

Kész...

Két székely beszélget:
- Te, Áront mégsem holnap temetik, hanem pénteken.
- Miért, jobban van?

*szolidan röhög már egy ideje*

Irigykedős

per apropo:

"Mi kell a babázáshoz?
bab + víz" :)

Barátosné beelőzött, nagyi lesz! Én meg irigykedek. Ha illetékes esetleg olvassa, vegye csak magára! :)