Érdeklődésem az utóbbi időben saját (józan pillanataimban tanusított) belátásom szerint is sekélyes és totálisan egy irányba mutat. Ráadásul hatására hanyagolom hétköznapi kötelezettségeimet, s ez a tudat gyakran kifejezetten lelkiismereti válságba sodor.
Foghatnám a melegre, a bűvös ötvenes átlépése okozta sokkra, de ha őszinte vagyok magammal, akkor csak egyszerűen a dolgok könnyebb végét fogom meg. Legyen szó munkáról, szórakozásról vagy akár a baráti kapcsolatok építgetéséről. Lusta vagyok? Nem, mert ami momentán érdekel, arra rengeteg időt tudok szakítani.
Ami megijeszt, hogy közben nagyon is jól elvagyok ebben a kicsit befordult világomban.
Most még látom, érzem, tudom, hogy nem a jó úton járok. A megoldást még nem fedeztem fel. Néha kételkedem, és azt mondom, ha most ezzel kell foglalkoznom, mert ez okoz örömet, akkor biztosan oka van ennek is, semmi baj.
Mindenesetre csak remélni merem, hogy hamarabb érek ki az erdőből, mint hogy eltévednék :)
3 megjegyzés:
Tudod, hogy jövök a sörétes puskával...! *mérges szmájli*
nyugi még pár hónap és 51 leszel...*vihog* :):):)
Ja és így 55 táján bizton állítom, van ám élet 50 után is. :):)
Alessia, süsd meg, az első mondatra Te magad ébresztettél rá! :))) Lehet, hogy nem akartad, de sikerült :)
Csibe, már 52 és ha nem 25, akkor már szinte mindegy is :)))
Megjegyzés küldése