Mit tagadjam, sokat lógok a neten. A Facen leginkább. Különböző kutyás csoportokban vagyok benne, meg Outlanderes, meg Velencés ... az ember egy idő után már nem is számolja. Elsősorban a posztok miatt, de legalább ennyire érdekesek a kommentek is. Meg azok a gondolatok, amiket ezeknek a kommenteknek az olvasása ébreszt bennem.
Furcsák vagyunk mi emberek! És ezzel még nem is mondtam sokat. A különböző tematikus csoportokban elvileg azonos érdeklődésű, megkockáztatom, hasonló gondolkodású emberek gyűlnek össze. Gondolom én. És sajnos nincs igazam. Erről árulkodnak a néha vulgáris, máskor nyomdafestéket nem tűrő "vélemények". Mindegy miről van szó, örökbefogadható kutyákról, saját kedvencekről - és a velük kapcsolatban megosztott családi "titkokról". Hogy a politikánál olyan secperc lyukadnak ki egyesek, annak az okait keresni is megérne egy posztot, de ez a hely és írás most nem ennek a terepe. De hogy a véleményüket egyesek kényszeresen erőltetik rá a többiekre, egyetlen és egyetemleges okosságként feltüntetve, az több, mint fárasztó. Inkább elkeserítő. Sajnos az esetek többségében nyoma sincs a segítő jó szándéknak, inkább kioktatunk bárkit, akinek eltér a véleménye a mienktől.
Mai példa... valaki keserűen ír arról, hogy a "karonülő" kiskutyájával bement egy gyógyszertárba, ahonnan az alkalmazottak minősíthetetlen stílusdban kizavarták. Hősünket nem a tény, hanem a stílus zavarta. De a szövegértés - ezt a Pisa jelentés óta nemcsak sejtjük, de tudjuk is - nem erőssége nemzetünk fiainak és lányainak. Tisztelet a kivételnek! A stílust kritizáló sorok felett elsiklanak és megkapja a beosztását a sporttársaktól, mert minek vitte be a kutyát. Mit szólna, ha odabent egy boxer megrázná a fejét és repülne a nyál... és más okosságok. És megint csak a stílus, amire azt mondják, az ember maga. Nos, akkor nagyon szomorú bizonyítványt sikerült sokaknak kiállítaniuk magukról a mai napon. A végén a posztot jegyző már minden volt, csak nem kedves csoporttárs, hanem egy magából kivetkőzött akarnok hülye kutyás. Holott, többször biztosította róla a többieket, hogy ő megérti, ha nem lehet, de azért ne úgy zavarják már ki, mint egy taknyos kölköt, megszégyenítve tucatnyi vadidegen ember előtt. Akik közül mellesleg többen is a pártjára álltak ... volna, ha nem féltek volna, hogy ők is megkapják a magukét. Aki a poszt alatt egyetértett a gyógyszertári alkalmazottal, az rögvest meg is kapta a másik tábortól, hogy biztos ő is egy hülye gyógyszerész.
Nem nyújtom tovább... a lényeg, hogy miért nem vagyunk képesek tisztelni egymásban az embert? A bakijainkért miért kell azonnal verbálisan keresztre feszíteni? Mit érdemelnénk, ha valóban valami rosszat tettünk volna? Teljesen mindegy, melyik felén állunk a vitának, szerintem kötelességünk megőrizni az emberségünket, mert a nyilvánosság nem a nyilvános pocskondiázás és megalázás színtere. Lassan ott tartunk, hogy - szóban legalábbis - sokkal inkább állatbarátok vagyunk, mint emberbarátok. De azt hiszem, erről mi magunk is tehetünk. Természetesen, akinek nem inge, az ne öltözködjék, de a jelenség sajnos mindennapos.
Ps. Hogy a saját véleményemet is elmondjam az ügyben. Miután egyesek a HACCP szabályokra hivatkozva egyetértettek az alkalmazottal. Szerintem ezt a jogszabályt csak kicsomagolt élelmiszereket (is) forgalmazó üzletekben veszik véresen komolyan. Egy gyógyszertárban elsődleges a higiénia! - mondá egy kedves kommentelő. Szerintem meg akkor húzzon a saját cipőjére is zacskót, mielőtt belép. Ha már, akkor már ... az odabent tüsszögő, köhögő beteg vásárlóktól félteném inkább a kutyámat, mint tőle őket. Nem ragozom... ha megkérnek, hogy ne vigyem be, ne adj isten, ezt piktogrammal jelzik is, nem viszem. Kikötöm a bolt előtt, amiért más kutyásoktól megit csak megkapnám a magamét, mert szégyelljem magam, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal. Emberek, ez a dolog kezd olyan lenni, mint az egyszeri nyuszika... Tök mindegy, hogy van-e sapka rajta, vagy nincs ... az a pofon mindenképpen jár neki.
a mellékelt kép egy külföldi boltban (Istenem segíts! - élelmiszer boltban) készült.
3 megjegyzés:
Amiről írsz ( nem csak a kutyás téma miatt) általános jelenség és igen elkeserítő. Vagy meg sem szólalsz csak olvasol, vagy ennek teszed ki magadat. Ez szinte csak Mo-ra érvényes, mert bármerre jártam a világban ilyesmit nem tapasztaltam sehol. nem volt gyűlölködés, azért, mert máshogy veszed a levegőt, vagy máshogy öltözöl, vagy urambocsá' más a véleményed. Azt hisze ezt úgy hívják, hogy tisztelet...tisztelem mert más a véleménye mint az enyém, még akkor is, ha nem értek vele egyet. Kutyának valóban nincs helye egy gyógyszertárban, de ezt normálisan is meg lehet mondani. Ha meg ilyen táskakutyus, az tényleg nem árt senkinek sem...nem nyal, nem ugrál fel, nem hullatja sem a nyálát, sem a szőrét stb. Egyszóval, ugyanúgy nem értem meg ezt a jelenlegi magyar valóságot, mint Te. Szándékosan írtam magyar valóságot, mert elhagyod a határt és teljesen mást tapasztalsz, legyen az a Balkán, vagy Ázsia...ehh
Hát, bizony így valahogy. Sajnos írhattam volna politikai tartalmú posztról, vagy celebekről, vagy akár egy színházi előadásról... előbb-utóbb megtalálja egy frusztrált embertársunk, aki aztán beizzítja a többieket és a végén egy ártatlan bejegyzésből hihetetlen gyűlölködés és mocskolódás lesz. Az ember ebben a felhúzott rugóra emlékeztető közegben lassan kénytelen elhinni az orvosának, amikor széttárja a karjait, hogy "Kedves Judit, higgye el, nincs szervi indoka annak, amit produkál ... idegi alapon áll fenn a probléma. Kevesebb stresszt!" Ehhez sok egyéb mellett például le kellene szoknom a Faceról is. Reménytelen a "gyógyulás" :)
Lehet kapni ilyen leszarom tablettát. :):) Az sem segít(ene)? :D
Megjegyzés küldése