Két éve kaptam a férjemtől egy új kis gépet. Nem komoly, ha fotós szemmel nézzük, de igenis komoly, ha a műkedvelő, fotózgató háziasszony felől közelítek hozzá. Eleinte hoztam-vittem magammal még a városban is. Most meg... azon kapom magam, hogy egy külön program, hogy eszembe juttassam, ahova megyek, ott talán megörökítésre érdemes dolgok is várhatnak, töltsd fel a gépet, pakold el a gépet, vedd elő a gépet! Mert már megint a könnyebbik és magától értetődő megoldást választom egy ideje.
Igen, a telefon! Az a nyomorult kis Nokia, amelyik igazán jó képet csinál kicsit borult időben, de ha nagyon borult, akkor már életlen, ha napos, kiégeti a világos színeket. Sötétben meg persze totálisan alkalmatlan. De... kéznél van, mert ugye ott lógunk a szeren, akarom mondani az elektromos pórázon!
De ha valaki már annyira elvetemült, hogy egy kis lyukon keresztül kukucskál a világra, akkor a fene egye meg, vegye már a fáradtságot és cipelgesse magával a kis masinát, amit erre a célra találtak ki! Amivel lehet mozgó célpontról is éles képet csinálni, ami vakuzik szükség esetén, ami gyertyafénynél is lát, és közelebb hozza a távolit, alkalomadtán pedig leleplezően vidám videófelvételt képes készíteni.
És ha a következőkben nem leszek olyan lusta és agyatlan, hogy egy késő őszi kirándulásra nem viszem magammal, akkor biztosan jobb és kifejezőbb képet készíthetek majd a vízhiányos Balatonról is; és akkor a messzi távolban élesen kirajzolódik majd az alkonyi égbolton a nap utolsó fényeit tükröző Tihanyi apátság is; meg az alig pár lépésre látszólag a víz felszínén - a valóságban az 1-2 centis vízben tocsogó sirálypár is. Mert fotózni jó, de fotózni fényképezőgéppel illik. Minden más illúziórombolás. Uff...
1 megjegyzés:
Ezt már én is többször megfogadtam, hogy a kicsit viszem magammal mindig, csak aztán valahogy mégis itthon marad. Pedig nekem műxik is! :) :)
Megjegyzés küldése