Mikulás és más dolgok...

Tavaly ilyenkor annyira fájt a szívem, nem is tudtam, hogy fogom december 6-ot a jövőben bármikor is újra kedvelni. Mert tavaly a jó öreg Mikulás nálunk nem hozott, hanem vitt. Öreg Morgan kutyám aznap kapta meg a megváltó injekcióját, és bár az eszünkkel el tudtunk búcsúzni tőle, de a szívünkkel nem. Amikor este a férjem azzal a hírrel jött haza, hogy ő bizony a neten kinézett egy fájdalomcsillapító kis kutyust, az első reakcióm a harag volt. Hogy tud erre egyáltalán gondolni? És miért nem várt legalább pár napot, miért kellett még ezen a szomorú napon fejbe vágnia a hírrel?
Aztán másnapra a kisördög nem hagyott nyugodni, megnyitottam a fájlt, ahol a kis kölyök képe rejtőzött. Tüneményes volt (milyen is lehetne egy 8 hetes golden bébi) és nem hasonlított Morgan kölyökkori képei közül egyre sem.

Napközben elpakoltam Morgan dolgait, felporszívóztam az utolsó szőrszálakat. Jártamban-keltemben megsimogattam az urnát, amely a hamvait rejti. Közben egyre többet gondoltam arra a kis fehér gombolyagra a képen. Talán igaza van a páromnak, ő kell nekünk, hogy ne a fájdalomra gondoljunk, hanem a jövő felé forduljunk, amiben aztán Morgan már mint szép emlék él majd tovább. Szombaton aztán kocsiba ültünk és hazahoztuk Colint. Akinek egészen hazáig nem is volt neve. Akkor vettem csak észre, hogy a felmenői között Morgan egyik őse is ott található. Róla neveztük el.

Az azóta eltelt egy év pedig bebizonyította, hogy (bármennyire is nem hiszek ezekben a dolgokban, de) van valami megmagyarázhatatlan folytonosság a két szőrös családtag között. Colin az első pillanattól úgy alkalmazkodott az életünkhöz, mintha már valamilyen régi kapocs lenne köztünk. Egy évesen egy tíz éves kutya okosságával, megfontoltságával éli mindennapjait. Mintha a gyors döntés, hogy nagy elődjének távozása egy napra esett az ő megtalálásával, és az utólag felfedezett családi kapocs valahol Morgant, a nyugodtságát, a határtalan szeretetét hozta volna vissza. Pedig nem, tudom én is. De jó hinni ebben egy kicsit. Colin egy önálló személyiség, egy hihetetlenül szeretetre méltó, ragaszkodó, okos kutyus. Akinek az egy éves évforduló alkalmából is köszönöm, hogy megtanított újra mosolyogni, ha négylábúra nézek. Aki segített, hogy a fájdalomból a szép emlékek felé megtaláljam a kiutat. Aki megtanított, hogy ő nem Morgan, ő Colin, akit legalább annyira tudok szeretni, mint a nagy elődöt (ha nem jobban).