2011. jan. 31.

Colin, a rettentő

Golyós Toll, a nagy indián balett-tanár



Egyszer régen, a messzi-messzi Galaxisban, amikor az ötyék se voltak még igazán ötyék, kaptam egy Izét... szóval, ezt itt fönt. Aztán teltek az évek, szám szerint szerintem 15 legalább és a kis izé, ami addig a szekrényem kilincsén lógott, kezdett kicsit (ha másból nem is) a színéből kimenni. De... itt van Colin, aki ebgyerek és él-hal az ajándékokért, én meg érte, szóval adódott a gondolat, hogy akkor Izé legyen mostantól az övé. Colin örült is neki nagyon, azóta is hozza-viszi, dobálja. Tekintve Izé ruhácskáját, úgy gondoljuk, Colin balettozni tanítja. És mivel az utóbbi időben a sok játszás mellett egy másik gondunk is volt, nevezetesen, hogy Colin golyói megvannak-e, ott vannak-e, ahol lenniük kell, meg ilyenek, aztán minden kérdésre megnyugtató választ kaptunk... szóval, ő lett Golyós Toll. Na, innen már világos a cím is, nem? :)

A személyi edzőm

Csapos t. :) szerint "izgalmas ezzel az ebbel az életünk". Hát, igen. Meg sportos is. Már a múltkor írtam a kis partizánakciójáról, amikor a tv-újságot aprította fel, mire hazaértem. Akkor azért eszembe jutott a régi jó Hyppolit című film, amiben a mama "személyi edzője" összetépett egy kis papírt, aztán a fecniket egyesével kellett felszedegetni a szőnyegről. Persze, a mama a végén csalt, előkapta a porszívót. Én is csaltam, csak a nagyját szedtem össze, a többit a masinára bíztam. De ma az edzőm kibabrált velem. Az éjjeli szekrényen volt egy fél csomag (100-as) papírzsebkendő. Őkelme azt kaparintotta meg, akkurátusan össze is aprította, s mivel a nyálával kellőképpen ragacsossá is tette, a szőnyegről nem volt egyszerű felcsipkedni. Mivel a gépet sem akarom idejekorán hazavágni, jó lesz az még majd a hömpölygő kutyaszőrnek, inkább én molyoltam a cafatokkal. A mennyiségből ítélve a gyomrában nem sok lehet, amiért azért külön köszönet, mert ezek a mai papírzsepik nem is papírból vannak, a balatoni tábortűzben ugyanis nem lángra kapnak, hanem összezsugorodnak, mint a műanyag. Szóval a kis személyi edző úgy látszik, a napi parkbeli hancúr és a napközbeni kerti hancúr meg az esti séta mellé felvette a szobai erőnléti (idegi) edzéseket is.

Hétvége


A hétvégén ebgyerek stresszelésének szenteltük az időt. Vasárnap reggel (egy kimerítő parkbeli hancúrozás után) kocsiba ültünk és irány a város túlsó vége. Ezzel még nem volt gond, a kocsiban is lehet szundikálni. Odaérve azonban mi kiszálltunk, Colinra csuktuk az ajtót, amitől ő azonnal teljesen éber lett. De hát egy bútorraktárba már mégsem lehet bevinni. Szerencsére tudtuk, mit akarunk, így nem sokáig húztuk az időt, irány az étkező-részleg. Pillanatok alatt sikerült dönteni is, szóval a kölyök talán tíz percet üldögélhetett a kocsiban. Mégis olyan nyivákolással fogadott, mintha egész napra ott felejtettük volna. (Egy kutya is tud hüppögni :) ) És a megpróbáltatások még nem is értek véget számára (meg nekünk sem). Ugyanis az étkező garnitúrát bepakoltuk a kocsiba, amitől aztán cseppet helyszűkében lettünk. Colinnak az ölemben maradt hely, az első ülésen. Ezzel még nem lett volna gond, de párom folyamatosan unszolt, hogy rakjam már le az ölemből, mert ha kiszúrja egy rendőr, nem fog minket megdicsérni. Próbáltam én, próbáltam. De Colin meg megpróbált az ölemben maradni. Ebből egy kisebb szabadfogású birkózás alakult ki. Végeredmény, Colin hátsó lábai a padlón, teste nagy része az ölemben. Ráadásul úgy, hogy pont a hasát nyomta/m. Elég sokat kellett volna így autózni, ezért aztán visszaemeltem az ölembe. Nos, vagy lerakni nem kellett volna, vagy visszaemelni, de a gyomra ebben a pillanatban adta meg magát, és az indulás előtt mohón elfogyasztott reggelit egy lendülettel pakolta a tenyerembe (és ahova még jutott). Nem részletezem a szagot, ami azonnal elöntötte a kocsi belsejét. Leengedett ablakkal faltuk a kilométereket és mindenkinek megkönnyebbülés volt, hogy végre hazaértünk. Colin már vidáman szaladgált a kertben, amíg mi kipakoltunk, aztán kocsit pucoltunk, illetve én még odafönt a ruhatáramat is bepakoltam a mosógépbe. Viszont az étkező-garnitúra nagyon ott van… :)

2011. jan. 27.

Kommentár nélkül

Mai vicces

A faluban megy összeírni az állatorvos az állatokat. Kérdi az öregasszonyt:
- Jó napot öreganyám! Van baromfija?
- Persze, hogy van, Pesten rendőr.

2011. jan. 26.

Colin mindennapjai

Ramonnal
lendületben (mint mindig)

Rohan az idő. Colin meg egyre inkább növekvő önbizalommal próbálja kezelni a helyzeteit. Itthon például szemrebbenés nélkül rakja fel mancsait az asztalra. Ami egyrészt a teljes neveletlenség jele, másrészt azért is felháborító, mert Morgan (bezzeg) a 15 év alatt nem vetemedett ilyesmire. Persze, ilyenkor egységesen és hangosan tiltakozik minden kétlábú, így erről a rossz szokásáról remélhetőleg hamar leszokik. A parkban meg… elég annyi, hogy ma Ramonnal, az óriás snauzerral játszott rongyhúzkodóst meg botvonszolóst? Ő, az alig négy hónapjával. Szóval, önbizalom az van. Ugyanakkor a lányoknak hagyja magát. Így aztán nem is nagyon sikerült Bonny vagy Rozi közelében olyan fotót készítenem, ahol Colin a lábain áll. Többnyire a lányok alatt fekszik. Amolyan klasszikus 69-es pózban :)

Tegnap nagyot kacagtam rajta. Annak ellenére, hogy már megint a kisasztalról lopkodott. Papírfecniket. Rögtön kettőt is. És amikor rászóltam, nézett rám kiskutya-szemekkel (na, az van neki :) ), szájából meg kilógott a két cetli, mint két nagyra nőtt nyuszi-fog. Hát, ezen muszáj volt nevetni… de azért elvettem tőle és erélyesen próbáltam a tudomására hozni, hogy ez bármennyire is jópofa dolog volt, azért még főbenjáró bűn :)

2011. jan. 25.

Vampires suck



Egy mocsok vagyok, tudom, ráadásul én imádom az eredetit, de ezen is jól mulattam :)

Az eb

Az eb 20 kiló. És még csak alig múlt 4 hónapos. És még csak nem is husi, hanem szinte sovány. És mégis majd megszakadok, amikor felemelem, viszont másképp még nem tudom a kádba tenni. És most nem tudom, hogy kezdjek-e aggódni, még mekkorára fog nőni? (És tudom, hogy "és"-sel nem kezdünk mondatot :) )

A velencei üvegfúvó

Alessia már megint ... itt ülök egy könyv felett, amit lehetetlenség letenni, ami ezernyi gondolatot indít el, képeket hív elő bennem. Ráadásul vissza kell majd adnom. Ami fájni fog. Tehát ... meg KELL vennem! És jó lenne, ha a Velence hulló angyalait is fel tudnám hajtani egy antikváriumban. Mert amióta visszaadtam, hiányzik. Szóval, köszönjük ----- Alessia :)

2011. jan. 24.

Optikus, de mindenképpen műszaki irányultságú eb

Colin akkor is képes rágcsálni a szemüvegem, ha itthon vagyok, csak az említett optikai segédeszköz éppen nincs az orromon. Elveszem, megszidom, újra ellopja. Talán rövidlátó?
Ps. a rövidlátás sem magyarázat a távirányító(k) ismételt elorzására (és megrágcsálására). A tv távirányítója már kezd olyan állapotba kerülni, hogy a régóta esedékes tv-vásárlást felgyorsítsa. (lehet, hogy csak nekem akar jót az eb?)

Ha egyedül hagynak

Nem szeretek egyedül lenni! Ki szeret? De azért olyankor is elfoglalom magam. Hol ezzel, hol azzal, többnyire ezzel-azzal is. A taktika bevált, egyre kevesebbet hagynak egyedül :)

Ha valaki kíváncsi, milyen az élet a parkban reggelenként, a www.geszebek.hu oldalon van rólam egy szösszenet

2011. jan. 23.

Colin

Ülök a kádban, forró vízben. Olvasgatok. Egyedül vagyok itthon, Colin persze jön-megy, ellenőriz, hogy le kell-e inni rólam a fürdővizet. A fürdőszobában kisebb kupac, fekete zoknik, pólók kiválogatva, hogy a következő adagban a mosógépbe kerüljenek. Olvasgatás közben csendben rájövök, hogy Colin nem is annyira miattam jön-megy, hanem a zoknikat hordja szét a lakásban. És valóban. Amikor kijövök, az előszobától kezdve a legváratlanabb helyeken botlok fekete fuszeklikbe. :)

2011. jan. 22.

Megnyuvasztom

Gyerek annyi időre volt egyedül, amíg kiskölök kiért a sarokra (max. 200 méter), én meg beértem onnan a lakásba. Ezalatt taccsra vágta az új olvasó szemüvegemet (még jó, hogy olcsós boltban vettem) és már két papucs is volt nála. Plusz egy ágacskát is felaprított, de azt legálisan :)
Büntetés: csúnyán mondtam a nevét és fejbecsaptam a papuccsal (ikejás vendégpapucs, szóval aligha zakkant meg tőle) :)

2011. jan. 20.

Ha "anya" itthon van...

Ha nem hagynak egyedül, akkor így múlatom az időt... :)

Indulok

Délelőtt dolgom van. Amióta a parkból feljöttünk, megfürdettem a kutyát (ne tudjátok meg, mi jött le róla... hiába na, az építkezés a parkban javában folyik), kapott reggelit, rendbe kaptam a férfiak után a kéglit, kicsit leveleztem, majd alig fél órát pakoltam. Ez utóbbit igyekeztem kutya-szemmel, kölyökkutya-szemmel. Mi lehet olyan érdekes, hogy felkeltse a figyelmét arra a két órára, amíg nem vagyok itthon. Fiam szobája bezárva, fürdőszoba dettó. A többi helyiség reménytelen, tehát pakolni kell. Műszaki cikkek (szerintem) elérhetetlen magasságban. Újságok szintén. A könyvek... veszélyben, de azzal nem nagyon tudok mit tenni. Cipők (ezeket még nem rágta, csak széthurcolászta) elpakolva, csizma sajna nem fér be sehova, így bezárom a wc-be. A többit eddig még nem bántotta, de hát eddig újságot se evett. Kicsi majré, mire jövök haza... Most tele a hasa, én pedig egy simivel búcsúzom. Meg az ígérettel, hogy sietek haza. Vajon hisz-e nekem?

2011. jan. 19.

Férfiak

Páromnak mutatom a meggyalázott tv-újságot. Mire ő: hiszen csak a szerda előtti részt tépte szét, mi a probléma? :)

Colin, a rettentő

4 hónapos lett tegnap. Múlt szombaton már 5. hete van velünk. Idáig tényleg csak szuperlatívuszokban beszéltem róla. És ma eljött a nap, amikor nagyon kiakasztott. Már tegnap is jó úton haladt a fülhallgató számítógépből való kiszedésével és szétcincálásával, de ma… Nemes egyszerűséggel cafatokra tépte a tv-újságot és az eddig csak megrágcsált olvasó-szemüvegemnek is megadta a végső döfést, kioperálta belőle a lencsét. Az újság apró fecnijei borították be a szőnyeget, köztük a telefonnal, a szétszedett szemüveggel, papuccsal. A hálószobában pedig zoknik, hálóing, pullover, amiket a fürdőszobából szedett össze, és némi papírcafat. Mindehhez majdnem három órára volt szüksége. Pedig direkt úgy mentem el itthonról, hogy nagyon finom falatokkal töltöttem meg a tálját és eléraktam. Boldogan látott neki. Gondoltam, ezt megeszi, utána pedig jóllakottan elhever és pihen a hazatérésemig. Hát, nem jött be. Azt már meg sem említem, hogy a romokat nem lehetett addig eltakarítani, amíg szabadon mozgott, mert az egészet egy nagy játéknak vélte. Így aztán próbáltam a helyére (van egyáltalán neki olyan?) zavarni, aztán karhatalmilag ott tartani, székkel körbebástyázni. Persze, majdnem sikertelenül. Amikor harmadszor ugrott ki a barrikád mögül (egyenesen a franciaágyra) és ott a tipikus „játsz velem!” pózt felvéve csóválta a farkát, akkor durrant el végül az agyam. Volt itt némi ordítás, testi fenyítés és végre részéről némi észheztérés. Érdeklődve figyelte, ahogy a rengeteg szemetet összekaparászom, a szennyest visszaviszem a fürdőszobába, majd elbontom az immár feleslegessé vált barrikádot. Akkor aztán odaültem mellé egy kis hegyibeszédet tartani. Mire ő buksiját az ölembe hajtva, a lehető legártatlanabb pofával nézett fel rám. Mit lehet itt ilyenkor tenni? Kapott egy puszit :) Én is :) Szent a béke, a lakásban is rend van, de én még elég tanácstalan vagyok: a jövőben hogyan előzzem meg találékony rombolását?

2011. jan. 18.

Csak úgy

A nem túl jó minőségű fotó telefonnal készült egy elég ködös napon a lakásban, persze lámpafény nélkül. A "gyerek" alszik rajta (és a kanapén) békésen. Kis feje egy keresztszemes hímzéses párnán a nagyinál (akinek a kérésére készült a felvétel), alatta háziszőttes rongyszőnyeg. Most ne is feszegessük, hol egy kutyának a helye. Nálunk ez alighanem sokakat irritáló módon nem egészen ott van, ahol "kellene". De mi így szeretjük. A kutyát is, meg az állapotot is, amit a léte jelent a családban.

2011. jan. 15.

Colin Morgan

Colin Morgan, a brit Merlin sorozatból

ők meg Colin és Morgan
*nincs új a nap alatt* :)

Ps. nekem a szöszik jobban bejönnek :)

2011. jan. 13.

Colin

A parkban minden kutyás el van ájulva Colintól. A fizimiskájától, a fizikumától, a belevalóságától. És ők csak egy picinyke szeletét látják ennek a macinak. Akkor én mit szóljak, amikor itthon szoros emberfogásban követ mindenhova a lakásban, vagy jóllakottan hever a franciaágyon és mancsát az arcomra teszi puhán? Mintegy köszönetképpen a kényeztetésért.

Soha nem rosszalkodik? Dehogynem. Mert hát kölyök még, és az egyébként is olyan jó móka. De tudomásul veszi a rendre utasítást és igyekszik, igazán igyekszik … Hol jobban, hol kevésbé :) Mivel igazán nagy galibát még nem csinált, így minket se akasztott még ki. Néha elmerengek rajta, meddig tart még ez a jó széria?

2011. jan. 12.

Feliratok kutyás házaknál

Bodri 6 másodperc alatt gyorsul százra. És Te?
Nem veszünk semmit, nem adunk el semmit, nem térünk át semmilyen hitre. (És ezt a kutyák is tudják.)
Kutya : Betörő - 15 : 0
A kutyák szabadon mozognak, Ön szabadon dönt!
Ne félj a kutyától! Ha csengetés nélkül jössz be, előbb lőlek le, minthogy a kutya megharapna!
A farkaskutya veszélyes, a másiktól meg még én is félek!