... és ez mennyivel jobb, mintha betonoznánk :) Amúgy különleges hétvége, mert már pénteken le kellett jönni, mert a teraszra egy ilyen kitekerhető csodát szereltek. Szép is meg tényleg finom, hogy nem kell a napon aszalódni. Imádom. Imádnám... ha a szél azóta nem fújna ezerrel. Így meg életveszélyes kitekerni. Szóval, kellett ez mint egy falat kenyér.
Morgan meg elvan szép öregesen. Reggel megy egy ellenőrző kört a kertben, reggelizik, aztán alszik. Nagyjából egész nap. Hol a kertben, hol a szobában, de leginkább a küszöbön. Estefelé aztán feltámad és egyszerre több dolgot is akar. Például vacsorázni, sétálni menni, a kertben megint járőrőzni. A tegnapi séta alkalmával a tópartra is elvetődtünk. Fogd meg, mert bemegy a vízbe - mondom a páromnak. Dehogy megy, nem hülye, hogy a hideg vízbe vigye öreg csontjait. - szól a válasz. De akkor már csak a csobbanást hallani. Kijönni a nehéz vizes bundában már nem is tud egyedül, úgy kell a nyakörvénél fogva kisegíteni. Megrázni már nem meri magát, mert a lábai nem biztos, hogy megtartják. Így aztán csurgunk, csöpögünk hazáig. De a kedve töretlen, kocog, szaglászik... szép az élet. Otthon alaposan megtörölgettem, éjszakára még be is takargattam, nehogy megfázzon az öregfiú. A víz egyébként meglepő módon nem volt jéghideg. Bár, 25 fok előtt én aligha követem a csobbanós példát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése