Kert és más ...

Négylakásos társasház. A földszinten ketten, az emeleten ketten. Az emeletiek 90 fokban elforgatva osztják meg az emeletet az alsókhoz képest. Világos, nem? Szóval, a lényeg: egyedül mi nem látjuk a kertet, csak hazafelé, amikor bejövünk a járdán. A másik három élvezi az igazán méretes kert fáinak és virágainak tavaszi pompáját. És ki nyírja le a füvet, mert már nem tudja nézni, hogy lassan térdig ér? Naná, hogy a párom. Fűnyírás közben az orgonabokrok tövében majdnem "aknára" lép. Hiába na, az ott Morgan kedvenc helye a harmatos hajnali órákon. Papírzsebkendővel felszedi a már-már kőkorszaki leletet, és a nagy lelkesedésben (pont ott ért a munka végére) elpakolja a csomagot a sufniba a fűnyíróval együtt. Az éjszaka derekán álomittas hangon suttogja bele az éjszaka sötétjébe, hogy reggel majd ÉN el ne felejtsem megkeresni és a kukába továbbítani. Mit mondjak, valami romantikusabbnak jobban örültem volna :)