Tegnap a Nigella csak úgy hétköznapi vacsinak összedobott valami kis roston sült lazacot (bocs Halam!) borsópürével. Mit tesz isten, a ház férfi lakói is itt sertepertéltek, az idősebbik megkívánta a lazacot, a kisebbiknek meg a zöld trutyiról (rá nem jövök hogyan) eszébe jutott a spárga. Aztán közösen kiötlötték, hogy ha úgyis itt hagyom őket egy időre, akkor igazán készíthetnék egy kívánság-vacsorát (a búcsú-vacsora kifejezést inkább kerüljük). És ha már így eldöntötték, akkor ma rögtön, mert kiskölöknek a hét összes többi estéje foglalt. Lelki szemeim előtt felrémlett, hogy ha a térképről lemegyek, akkor se biztos, hogy minden hozzávalót össze tudok gyűjteni (Nigellának bezzeg ott lapul mindig minden a spájzban), de láss csodát, bementem egy piros kannás boltba és minden volt! Sőt! Még kis halászlét is rittyenthetek előtte a magam kedvére. Szóval, ma halat eszünk. És elég egészségesek leszünk tőle, hogy aztán a soronkívüli extra kiadást valami bankrablással pótoljuk vissza a családi kasszába. :)
P.s. még sosem csináltam Hollandi mártást, de azt írja a net-okos, hogy kifejezetten halhoz, spárgához ajánlják. Uff... és tejszínem van is itthon (bár, az a 6 tojás és 20 deka vaj alighanem éttermi kiszerelés lehet :) Na, majd háziasítom az alapreceptet...
1 megjegyzés:
Ezek után meg csak olyan műsort nézz családi körben, amiben a vajas-párizsis-paprikás zsömlét magasztalják :)
Megjegyzés küldése