2010. márc. 21.

És még csak délelőtt van...

Drága párom délutánra vendégséget szervezett. Spontán. Mert olyan régen jöttünk össze a régi haverokkal. Csak azt nem lehet tudni, hányan jönnek. Ő elmegy focizni és ott majd kideríti, és persze fel is hív, hogy én is tudjam. Ahogy Titeket, úgy engem sem hív. Szerencsére sikerül elkapnom még mielőtt belelendülnek a játékba. "Teljes lesz a csapat" - mondja és már majdnem leteszi. "Az mégis mennyit jelent?" - kérdezem még gyorsan. 8- hangzik a válasz és már bontja is a vonalat. Így aztán azt már nem tudom meg, hogy ez velünk vagy nélkülünk 8, nekem végül is nyolc :) Meg azt sem tudom, hogy egyáltalán kik jönnek és hogy jönnek-e gyerekek velük vagy sem. (ugyanis van, ahol még kisiskolás gyerekek is vannak) De azért készülök lelkesen. Végül is engem ünnepelni jönnek :)

Épp csak beesek az ajtón a tortával (ami nagyon remélem, hogy finom lesz, mert aranyárban mérik), telefon cseng. Állatmenhely részére gyűjtenek, hogy az állatokat ne kelljen elaltatni. Ez itt és most csak rajtam múlik. Kellemes női géphang mondja a szöveget. Épp csak azt nem közli, hogy melyik menhelynek és mennyit. Viszont ha segíteni akarok, nyomjam meg az egyes gombot. Hát, nem... ugyanis már kicsit paranoiás vagyok. Mi lesz, ha megnyomom az egyes gombot?

Jóformán még helyére sem kerül a készülék, amikor ismét cseng. (Lehet így készülődni?) Reszketeg idős néni közli, hogy ő a Manyi néni. Csókolom, kit tetszik keresni? Hát, téged Klárikám! Jaj, csókolom, akkor mellément, mert én nem a Klárika vagyok.
A háttérben nem hallok vihogást, lehet, hogy nem viccelődnek velem. A nénike reszketeg hangján elnézést kér és bont.

A telefon fél percen belül újra cseng. Anyósom érdeklődik, hogy végül is hányan megyünk ebédelni? Nagyfiúval nem beszélt, gondolta, talán én. Hát, én tényleg, de annak nem fog örülni. Kiskölök meg éppen a reggelinél közölte, hogy ő most teljesen szakmailag borbemutatón vesz részt (délelőtt!) és nem ér oda, szóval, ne is várjunk rá. Maradunk ketten a párommal, no meg persze Morgan. Viszont mi sem időzhetünk sokáig, mert ugye itt meg a vendégek érkeznek kora délután. Ettől függetlenül elsorolja a szokásos menüt (amit a héten már kétszer volt alkalmam meghallgatni). Mikor elbúcsúzunk, most már én döntök úgy, hogy készülődésnek annyi, inkább leülök ide :)

4 megjegyzés:

Béb írta...

Hehe! Nálam akkor van ez, ha elkezdek edzeni...

Csapos írta...

Focizó férfiembert NEM zavarunk telefonon! :-)

Lazac írta...

A Csapos megmondta!!! Végülis hányan voltak?

Golden írta...

kisgyerekkel, nagy gyerekkel, saját kiskölökkel megálltunk 12-nél :)