Óévzáró Ötye...

Nem volt surlódásmentes az utóbbi időszak. De 30 év csak 30 év, főleg ha közös. A találkozó kettőre volt megbeszélve a Divatcsarnok szépséges Lotz kávézójába. Kettőkor ott állok. Konstatálom, hogy tömeg van, helyet csak nagyon nehezen tudok vadászni, főleg négyet. És ráadásul egyelőre még egyedül vagyok. Telefon B-nek, nem veszi fel. Telefon V-nek, nem veszi fel. Telefon A-nak, felveszi. Viszont ő még otthon van. Nem ötkor lesz a találkozó? Azonnal elbizonytalanodom, hiszen az utóbbi időben eléggé szétszórt vagyok. Utánanéz, visszahív és tényleg... kettőkor a kávézóban. Az mutató közben már rég elhagyta a kérdéses időpontot és sehol senki. Rossz érzés kúszik felfelé a torkomon. Az nem lehet, ugye nem ... És akkor megjelenik B és V. Na jól van, nagy baj már nem lehet. A. közben a bedugult városon igyekszik átverekedni magát Kispirossal. Így is egy órát késik. Ráadásul közben megszavazzuk, hogy a tömegnyomor helyett a közeli P.Marzano-ban telepedjünk le. A délután a nehéz kezdés ellenére is jó hangulatban folytatódik. Mit jó hangulatban? Fergeteges vihogások közepette. Pedig még csak a kávén vagyunk túl. Aztán előkerülnek az ajándékok, kedves ötletek, megható figyelmességek. Aztán csipegetünk is. Könnyű falatok, azt hihetnéd, ezt nem is lehet elrontani. De lehet! Mindenesetre rendületlenül vihogunk tovább, aztán a gyorsan elröppent öt óra elteltével elindulunk haza. Jól sikerült délután volt, nem lesz itt baj (reménykedem), lesz itt még folytatás ... Addig is Boldog Új Évet Lányok!