Zizi...

Évek óta egy héttel korábban akarok gyertyát gyújtani, mindig elszámolom az Adventot. Most is, csak fordítva. Észre se vettem, hogy máris itt van. De rögtönöztem, és mégis volt gyertyagyújtás. A látványról később, ugyanis a fényképezőgép is rosszalkodik :(

Elment a délelőtt...

Elment a délelőtt és mit csináltam? Kutyasétáltatás, mert olyan szép idő van. Aztán lépcsőházban kismillió elsárgult muskátli lombtalanítása, visszametszése, utána takarítás. Bent a lakásban az ágyazáson túl még semmi. Mosógép épp most áll le, porszívó már reggel óta a szoba közepén, mosogatóba még oda se hordtam a reggeli romokat. De muszáj volt most itt egy kicsit olvasgatni, mert úgy döntöttem, a lakás van értem, nem én a lakásért. A család meg úgyis csak kettő felé kavar haza. Addig még történhetnek csodák :)

Bébnek...

Látod, mégiscsak lány Gyurma kellett volna. Most együtt készülhetnétek.
Amúgy ma reggel Winston olyan, de olyan kommandós szerelésben parádézott a parkban, teljesen kifeküdtem tőle. Zöldes-barnás terepszínű kabát. Mondom a gazdájának, nincs is olyan hideg ... Mire ő: de annyira fel akarta venni, nem álltam le vele vitatkozni :)

Áááááá.....

A mai nap is olyan, hogy ki se szabadna mennem az utcára. Reggel kiskölök kérésére omlett. Hát, elég rom lett mire előbújt a szobájából, pedig folyamatosan hívtam. Ez már megalapozta a napot. Aztán irány a bank kutyástól. Készülődés közben egy pillanatra letettem a pénzt és onnan se kép, se hang. Egy négyzetméteren sikerült úgy eltüntetnem, hogy 20 percig keresgéltük, mire a férjem a táskám alatt találta meg. Hogy került oda? Közben kutya ötvenszer letaposta a lábam a türelmetlenségtől. Bank felé nem szeret menni. Hiába, na, nem kapott biztonsági őr kiképzést. Ergo, tolatva is hamarabb odaértünk volna. Utána irány a park, ahonnan viszont nem akart hazajönni. És még csak most kezdődik az igazi jövés-menésem, cirka 4-5 helyre kell mennem, tehát legalább ennyiszer van esélyem valami marhaságot csinálni, ha már így kezdtem. És a gyógyszert csak azóta felejtem el szipuzni, amióta a lelkemre kötötték, hogy most napi két alkalommal kell.
Amúgy új szokásom, hogy éjjel álmomban oldom meg a problémáimat, amik aztán a valóságban vagy működnek vagy nem, mindenesetre az éjszakai tudattalan agyalástól reggelre hulla fáradt vagyok. :(

Probléma, nem probléma...

Eddig az volt a problémám, hogy nem ittam eleget. Most meg átmentem törpe (!?) vízi erőműbe, mert az új kis csupromba fél liter tea fér :)

Arculatváltás...

Kéretik türelemmel viselni az esetleges változásokat, Alessia engedéllyel, sőt felkérésre itt (is) gyakorol :) Én meg raktam még fel Morgan-os képeket (már ha érdekel valakit rajtam kívül :) )

Olvasmány ...

Ritkán fordul elő velem, hogy egy könyvet leteszek, nem tudom végig olvasni. Többnyire hajt a kíváncsiság, ha már elkezdtem, a történet végére akarok járni. A legutóbbi Válogatás kötettel mégis így jártam. Van benne egy regény, Tom Rob Smith: A 44. gyermek című regénye ... A könyv újdonságként megjelent a könyvesboltokban is, gondoltam, jó kis történet lehet. Azonban már a kezdés olyan sokkoló volt, hogy komolyan elgondolkodtam, van-e gyomrom hozzá. Aztán a folytatástól egyre inkább bizonytalanná váltam. A fülszöveg szerint a történet: " 1953-ban a Sztálin által bűnözés-mentesnek kikiáltott Szovjetunióban a belbiztonsági erők tartják rettegésben a lakosságot. Amikor Andrejevék gyanakodni kezdenek, hogy négyéves kisfiúkat meggyilkolták, Lev Gyemidov azt a feladatot kapja, hogy némítsa el azokat, akik ezt a felháborító állítást híresztelik. Ahogy múlik az idő, Lev ráébred, hogy nem szállhat szembe az igazsággal - még akkor sem, ha ezzel nemcsak a saját életét kockáztatja, hanem feleségét és idős szüleit is veszélybe sodorja."
A regényben aztán szó van elképzelhetetlen nyomorról, éhezésről, kannibalizmusról, kegyetlenkedésekről és még csak a 30. oldalnál tartok. A végkifejlet valószínűleg megnyugtató lesz, de ki tud addig még 300 oldal tömény rettenetet átélni?

Karácsony jő...

Hosszú évek óta először úgy néz ki, sikerül azt az elképzelést megvalósítani, hogy nem költekezünk ész nélkül, és amit veszünk, azt is már most, nem az ünnep előtti utolsó pillanatokban. És ez már most jó érzés. Tudni, hogy a legnagyobb gondom az lesz, hogy a halászlét meg kell még főzni (ha lesz halászlé egyáltalán). Amióta gyerekeink vannak, Szenteste mindig nálunk gyűlik össze a család. Azt hittem, ez majd alapjaiban változik, amikor Nagyfiú megnősült. De nem. Jönnek ők is, aztán mennek haza kettesben összebújni a fa alatt. Én pedig kizárólag arra koncentrálok, hogy az a pár óra, amit együtt töltünk, a hangulatról szóljon. Nem lesz asztal-leszakad-dínomdánom, hanem kis falatok, amit akár állva is elcsócsálhat bárki. És lesz halk zene, rengeteg gyertyafény és illatok. Már csak a hulló hópelyheket kell megrendelnem és akár tökéletes is lehet az este. :) Már csak a nagyszülőket kellene lebeszélni, hogy másnap, harmadnap megszakadjanak a vendéglátásban. Ez azért érdekes feladatnak ígérkezik :)

Piritós és más ...

Ha azt mondom "tököm csinál piritóst", nem káromkodtam! Piritóssütő nem bírja a három tagú család által diktált tempót és a harmadik körben már nem hajlandó beakadni a pöcke, így aztán a még Halloweenra vett és azóta is dekorációs célokat szolgáló "kis" tökömmel támasztom ki a pimasz pöckét. Működik és a tatárbífsztek is elfogyott! A toroklocsolásra használt Krusovice barna sör pedig ... nincs is arra szó!
Mellesleg már három Mikulásvirág nevetgél a lakás különböző stratégiai pontjain és kb. 5-6 mécses. Na, hangulat, az van :)

Diliház magyar módra

Két éves hűségidő végre lejárt vfonnál. Drágák voltak, de legalább többnyire működött. Kivéve ugyebár az Őrségben és ezért most bosszút állunk. Meg akarjuk szüntetni a szerződést. Párom kötötte, ideje intézni nincs, menjek én. Korán reggel meghatalmazást szerkesztünk, összes éber családtag adja hozzá az adatait, aláírását. Elballagok a szomszédba, de itt megszűnt az irodájuk. Ballagok tovább a nagy ormányosba. És dolgom végezetlenül jövök is haza. Mert... a kütyü nekik nem kell, azt felesleges volt bevinni. Csak a párom személyesen intézheti, meghatalmazással kitörölhetem. De ...
- ha otthon a párom pár sorban megfogalmazza a felmondást
- kinyomtatja
- aláírja
- beszkenneli
- e-mailben elküldi
na, akkor kényelemesen elintézhettük a dolgot. Mondjuk, a kényelemről ezek szerint más fogalmaink vannak - gondolom én, a szitáló ködös, ónos valamiben hazafelé bandukolva, hrrr...

Még mindig köd...

A ködben úszó Duna fölött átívelő hídon érdekes élmény a busz ablakán kinézni. A tejfehér környezetben sehol a házak kontúrja. Az ember mintha valami időtlen lebegésbe merülne. Csak a Kossuth Lajos utca házsora ránt vissza a szürke hétköznapokba. Nem szeretem a ködöt. Az országúton még félek is tőle. Pedig szép is tud lenni.

Köd és egyebek ...

Reggeli séta a parkban. Alacsonyan gomolygó sűrű köd. Morgan még élvezi is ezt a puhán elterülő tejfölszerű valamit, hol itt bukkan elő, hol egészen váratlanul teljesen más irányból. Én meg sasszemmel igyekszem követni a váltásait.
Közben nem értem ... nem értem, hogy a tv-ben naturálisan illusztrált vonatbalesetek mindenkori résztvevői hova a búbánatos francba néznek, főleg amikor nem működik a fénysorompó. Hogy lehet ilyen borzalmas véget érni? Miért nem működik a fénysorompó és és ha már nem, akkor miért nem működik a vészcsengő mindenkiben, aki egy ilyen veszélyes kereszteződéshez ér? Nem látja maga előtt a tv képeit? Nem inti óvatosságra az orra előtt gomolygó köd? Ennyire nem érdekel bennünket a saját tyúkszaros életünk?
Engem még az is érdekel, hogy esetleg egy másik kutya bukkan fel a ködben, mást meg az a soktonnás monstrum sem? Nem kell paranoiásnak lenni, egyszerűen csak kell egy minimális óvatosság az életben maradáshoz! Szerencsétlen figyelmetlen ember nyugodjék békében! Mi meg tanuljunk már végre más hibájából!

Háttértévé...

"Aki eddig a sátor tetején aludt, annak Sátoraljaújhely" :):)

Oltás

Kiskölök, aki amúgy már Férfi, a munkahelyén megkapta a Szurit. Telefon anyusnak, hogy a helye csíp, meg a másikat nem is kérte, mert az kétszer bökés ... jaajjj. És neki egyébként is tök felesleges, mert ő soha ... Viszont aorta-szűkülete van, egy sima foghúzás miatt is antibiotikumot kell szedjen, a lázas akármi betegség szintén antibiotikumra ítéli, szóval kell neki valami védelem, na. Ezt csak én parázom túl - mondja ő. De akkor ki parázzon miatta, ha nem a jó édesanyja?

KGFB

Újrakötöm. Minden évben. Ugyanannál a cégnél, mert nem akarok 1-2 száz forint miatt nagyobb bonyodalmakat. És ilyenkor spórolok, nem is keveset. Ha ülnék a fenekemen nyugodtan, akkor meg fizethetnék, mint a katonatiszt. Ki érti ezt?

Hétfő :(

Már a hétvége ... Nagy családi ebéd, amiben van nagyon sok jó, de most Nagyfiú betegen érkezett, az ebéd alatt csendben haldokolt a kanapén. Aztán persze a romeltakarítás, mert ha Nagy Családi Ebéd, akkor Golden megadja a módját, Vasedény raktárkészlet elmosogatása, törölgetése etc. Éjjel hihetetlen marhaságok álmodása, nagyjából fél éjszaka ébren töltése és agyalgatás ezen-azon. Reggelre táskás, állandóan könnyező szemek. Meglehetősen morcos hangulat. Aztán A. mailje, hogy találka elnapolva. Mi jöhet még? :(

Reggeli élmények...

Vasárnap reggel novemberben. És ragyogó napsütés. Így még a kutyasétáltatás is élmény, főleg egy mindjárt 14 évessel, aki már nem akar végigrántani a kerületen, hanem komótosan megszaglászik mindent, van amihez még vissza is térünk. Igen, mind a ketten, mert valami számomra érthetetlen módon, Morgan mindig oda megy vissza szaglászni, ahol éppen kocsival állnak ki vagy a háziak éppen távozni szeretnének a kiskapun. Mutatni kell tehát, hogy készen vagyunk a lábát emelgetős kutyust még kellő pillanatban továbblendíteni. De nem is erről akartam írni, csak ez a kutya valahoyg mindig elviszi az írás fonalát. :) Szóval, vasárnap reggeli séta. Sok helyen nyitott ablakok. És ... hihetetlen húslevesillat lengi be az egész utcát. Innen is, onnan is kilibben egy finom illatfelhő. Hazatérünk, és a lépcsőházban már a saját levesem illata fogad, mert reggel 7 óta ott gyöngyözik csendesen ő is :)

Nyílt levél Rafael Nadalhoz

Rafa! Tegnap már túléltem néhány infarktust. Ma se kellett sok hozzá. Almagro és Robredo után egy hazai pályás, Tsonga következik. Kapd össze magad! Bár, a mai játékod a szpíker hülye beszólásai ellenére igenis tetszett. Jó, néha voltak kisebb hibák. De az a majdnem lelátóról visszaadott labda... Sikítottam, de tényleg. Szóval ...
VAMOS, RAFA!!!

Buszon...

Ülök a buszon. Ez még jó is lehetne, hiszen a cekker nem könnyű, jobb, hogy nem a kezem vágja, hanem az ölemben csücsül. Négyes ülés. Körülöttem gimnazista(korú) fiatalok. Ez még jó is lehetne, hiszen a fiatalok társasága megfiatalítja a közéjük tévedőt is. Állítólag. Az egyik srác emósra hajló frizurával lógatja a fejét. Ettől persze a haja még jobban zavarja. Átlag 10 másodpercenként ránt egyet a fején. Lassan átveszem a ritmust és a mozdulatot. Jaj, a nyakamnak! Mellette a leányzó mereven néz előre, azaz rám. Időnként lecsukódik a szeme. Na, ezt nem nehéz utánozni. Másodperceken belül rajtam is erőt vesz az álomkór. Egy valami tart ébren. És rettegésben. A mellettem ülő folyamatosan köhög, időnként az orrát fújja. Még jó, hogy vettem maszkot. Igaz, az otthon várja, hogy majd egyszer a szám elé biggyesszem. Majd ha tombol a járvány. Majd ha ... Szóval, nem most.
Mondom, ülök a buszon. Ez még jó is lehetne ...

Esik és más ...

Ma reggel csendes esőben indultunk útnak a parkba. Kicsit későn ugyan, de azért sikerült más kutyásokkal is összefutni. És ... verekedtünk! De nem mi kezdtük! A másik ... golden. 13 éves golden vs. 14 éves golden. (eszem megáll) Szép! A szerencse csak az volt, hogy Morgan tudomásul veszi most már a leszorítást, a másik kutyát pedig nem tacskó nevelte, így aztán nem volt vérre menő a küzdelem. Szegény gazdát még én vigasztaltam, hogy egy évvel ezelőtt még mi sem járhattunk ki a parkba, talán előbb-utóbb az ő kutyája is tudomásul veszi a korát :) Amúgy az őszi park is szép. Még esőben is. A gesztenye-avar pedig egyenesen csodás.

Művészet álá Google ...

és


Beleszerettem ezekbe a képekbe, ki is nyomtattam, keretem is van. Az e havi ügyeletes képkedvenceimnek már helyet is találtam. :)

Mit akarok egyáltalán?

Tegnap délután kávét ittam, mert nem akartam már este nyolckor ágyba vonulni. Aztán este ittam egy pohárkával, mert nem tudtam elaludni. Aztán fázott a lábam és attól nem tudtam aludni. De reggelre olyan jó meleg volt a takaró alatt, hogy nem akartam felkelni. Egy hónapja nagyon akartam dolgozni, de nem volt meló. Most itt van, és egyáltalán nem akarok dolgozni. :(

Nyafogós...

Nem újdonság, hogy ilyen szottyos, borús időben nem szeret az ember még az ablakon kinézni sem. Legalábbis itt a városban. Mert akik plö az Őrségben sétafikálnak, nos, ott még táncolni is jó az esőben. Az viszont újdonság, hogy egy ideje ezek a meleg frontok ennyire megviselnek. Állandóan fáj a fejem és nem nagyon segít rajta sem gyógyszer, sem népi gyógymód. Ennek megfelelően mísz vagyok, érdeklődésem a világ dolgai iránt a béka ülepe alatt, munkamorálom nagyjából ugyanott. Állandóan aludnék, nem köt le se film, se olvasnivaló. Étvágyam szinte semmi, bár a szinte egyetlen menetre befalt mogyorós milka talán másra utal. Isten bizony akkor már inkább egy jó kis fagyos-havas hidegre vágyom, ami felébreszt. (amíg ide nem ér)

Ott voltam, ott voltam!

Igen ... ha nem is igaziból, de megint ott voltam! Alessia tényleg ott van, én meg ... nos, van annak is előnye, ha valaki vasárnap is koránkelő kicsi kutyulija miatt, aki amúgy mint tudjuk, a szíve csücske. hrrrr... Reggel hétkor bekapcsolom a tv-t, m1 ... és éppen kezdődik a Főtér című műsor, amiről már talán írtam, hogy tényleg jó ... és ... a mai majd egy órás szösszenet az Őrségről szól!!! Bejártam minden zugát újra, még olyat is, amire októberben nem volt idő. És benne volt a csárda, ahol a taccsot kidobós, de mégis isteni vörösboros szarvaspörköltet ettem dödöllével. (újra ennék, csak most már tuti innék hozzá egy pálinkát is) És csináltak benne dödöllét is. Meg rétest. Erről aztán páromnak eszébe jutott, hogy azt én is csinálhatnék. A képeken tavasz volt, odakint csöpögött az eső, szóval, most így volt jobb barangolni. :)
ps. Alessiát sikerült ébresztenem, ő is barangolt egyet a meleg szobában, később majd odakint az esőben is :)

Vidám emlékek

Szuper pelenkát hirdetnek a tv-ben, amely a "csúnya folyós dolgokat" (sic) oly módon fogja fel, hogy a babapopsi puha és selymes marad. Nekem meg eszembe jut, amikor Lazac rezignáltan közli, hogy Kolos elvonult, mert ő még a nagyot a pelusba... A társaság szinte egy emberként kérdez rá, "és most hol van?" "Csúszdázik" :)
És bevillan a fénykép, amin a nyakig "csúnya folyós dologban" hentergő Hegylakóról falhoz szorított szülei nagy ollóval vágják le a ruhát. :)

Egy hatás alatt levő nő ...

Igen ... bevallom ... a híradó pánikkeltése (vagy nevezzük most inkább figyelem-felhívásnak?) hatott rám. Ma bementem egy patikába és vettem a család összes tagjának maszkot. Mert hátha ... izé, hátha tényleg szükség lesz rá. Pillanatnyilag még csak ennyire vagyok betojva, az oltásig még nem jutottam el.

Ásít,,,

Kutyát tartani jó! Meg éjjel a kertben bóklászni is. Morgan csak tudja :)

Reggel...

Ez a nap jól kezdődik! Annak ellenére, hogy tegnap dél óta fáj a fejem a meleg fronttól és nem segített rajta se bogyó, se alkohol, se alvás. És annak ellenére, hogy Kiskölökkel már reggel összekaptunk, amiért nem vitt sapkát, pedig jó esélye van rá, hogy megázik. Annak ellenére, hogy Nagyfiúnak nem szóltak vissza az állásinterjú után, pedig ígérték. Annak ellenére, hogy munkám nekem sincs. És annak ellenére, hogy angyali Morganom már éjjel egykor és hajnali fél hatkor is leugrasztott a kertbe. Viszont ... reggel megnézhettem A. könyvét (igaz, még nem papíron, viszont már teljesen könyv formában), aztán a kutyasétáltatásból hazaérve összefutottam a postással, aki éppen a legfrissebb Válogatás kötettel a kezében szállt ki az autójából. És ma délután még az Időutazó feleségével is lesz egy találkánk. Sőt, már azt is kitaláltam, hogy a hidegre való tekintettel ma elkészül a szezon első töltött káposztája. Yesss... megyek is alapanyagért :)