Öltözködjünk!

 Azt írja a Face vagy az Insta, mindegy is: 50 felett, nem tökéletes modell alkattal is lehet csinosan öltözködni. Ja, hát lehet, nem mondom, hogy nem. Rögtön mutat is néhány blogger korombélit, akik megosztják ruhatáruk csinos darabjait. Elnézem őket és azt gondolom magamban, hogy na igen, lehet csinosan öltözködni, időt álló minőségi darabokat venni, azokat variálni, bár erre nem sok példát mutatnak bloggerék. Inkább olyan bemutatók ezek, mintha én álltam volna a szekrény elé és hosszas agyalás után összeállítanék néhány (ők mondjuk sokkal több) szettet, hozzájuk illő cipőkkel, csizmákkal, kabátokkal, sálakkal, kendőkkel, ékszerekkel, táskákkal etc., egy ügyes fotóssal a ruhához illő környezetben lefotóztatnám magam és utána elhinteném a port, hogy ma éppen ezeket az öreg rongyokat kaptam ki a szekrény mélyéről, mielőtt nekiindultam volna a városnak. 

De valahogy mégsem olyan, mert a képeken szereplő összeállításoknál szinte látni vélem a hátul libbenő árcédulákat. Minden tökéletesen tiszta, vasalt, új! Nem mintha én rendszeresen járnék el itthonról már mosásra szoruló ruhákban, de be kell valljam, a ruhatáram nagy része olyan, hogy ha a kutyáim közel jönnének, akkor se kapjak frászt, hogy szőrös vagy sáros leszek. A cipők meg... hát, ott komoly bajban vagyok. A súlyom az eltelt évek alatt szépen gyarapodott, bele sem merek gondolni, mennyi lennék, ha az ebek nem mozgatnának meg mindennap. A lapos cipőkben tramplinak érzem magam, ha kisebb sarka van, megfájdul benne a lábam, annak ellenére, hogy elvileg azokat a cipőket szeretem. Ha meg magas a sarok, akkor már az utca sarkáig elbillegve elátkozom a hiúságom és komolyan elgondolkodom rajta, hogy mezítláb fordulok máris vissza. Igaz, nem drága cipők ezek, mert amennyi cipőt szeretnék, azt minőségi áron az életben nem tudnám megvenni. Másrészt ha csak belegondolok, hogy a buszon valaki a 90 ezres csizmám orrára lép, szabályosan rosszul leszek. néhány korty életlTehát megkímélem magam a rosszlléttől és a csizmám max. 15 ezres. Amiben aztán megfájdul a lábam. 

Az ékszerek... a látványosabbját már száműztem is, mert nyáron egyszerűen úgy ragadnak a nyakamba, hogy valahol az utca közepén rángatom le magamról és vágom a táska mélyére. A táska ... melyik nő nem szeretne a cipőjéhez illő táskát? De egy hétköznapi nő táskájában ahogy mondani szokás, még talán halott német katona is rejtőzik. Ezt pedig naponta átpakolni, lehetetlen küldetés. Tehát van egy-két mindenhez is illő darab, ami persze az összhatást tekintve már nem akkora királyság. Ezek persze ritkán apró retikülök, inkább amolyan túlélő zsákok, amiben az iratokon, pénztárcán, szemüvegen, zsebkendőn, kulcson és telefonon, bérlet, amik a napi életben maradáshoz elengedhetetlenek, csatlakozik még kisebb laptop, telefon töltő, némi elsősegélykészlet, esernyő, fényképalbum, a múltkori bevásárlásból ott felejtődött apróbb dolgok, jegyzettömb, toll, napszemüveg, néhány korty életmentő szénsavmentes víz, ugyanebből a célból némi csoki, rágógumi, némi smink és vagy fésű, tampon vagy tisztasági betét, aktuális frizurától függően hajcsat, a már említett levetett ékszerek, egy könyv a várakozások kitöltésére, ifjabb korosztályban a gyerekek kedvenc játékaiból némi ízelítő, kutyásoknál a bármikorszükséglehetrá-kakászacskó, és a sort simán folytatni lehetne. 

Tehát a nő, ötven felett is szeretne jól kinézni. Amikor rohan az unokáért az oviba vagy bevásárolni a zöldségeshez, vagy csak a Gázművekhez ügyeit intézni. És nem válogatja meg a szettjeit, csak beleugrik a tegnapról kint felejtettbe, vagy amit a ruhaszárítóról lerángatott. Hogy ezeket a hirtelenjében felkapott cuccokat mennyire tudjuk alkatunkhoz, személyiségünkhöz igazítani, az függ attól is, melyik lábunkkal keltünk fel, és a családtagjaink melyik lábukkal keltek fel, vagy hogy a kutya odapakolt-e az előszobába egy szeretetcsomagot. Biztosan vannak, akiknek fontos, hogy nap nap után úgy nézzenek ki, mint aki a divatlapok címoldaláról lépett le, de többségünk már a vásárláskor azt is kétszer meggondolja, hogy kell-e vasalni a kérdéses darabot vagy elég, ha mosás után kilógatjuk. 

Szóval, nőtársaim így 50, bocsánat, már 60 felett... tekintsük ezeket a fotókat vidám fricskának és ne betegedjünk bele a gondolatba, ha nem sikerül utánoznunk őket. Sokkal jobb formánkat tudjuk mutatni, ha a lelkünk rendben van, ha kiegyensúlyozottan, boldogan libbenünk ki az utcára a turkálóból vagy kedvenc indiainktól beszerezett ruháinkban.  Úgyis sokkal magabiztosabban fogunk viselkedni ezekben, mintha utánozni próbálnánk másokat. Szóval, öltözködjünk! De! Hagyjuk az egyéniségünket megmutatkozni!

(fotók az Instagramról)