Találós kérdés...

Addig nem hagyta békén a haverját, amíg az el nem fogadta. Sőt, ma már lassan úgy néz ki, hogy direkt ő akarta, hogy legyen egy kis bosszantó, de vicces társa. Eszik, mint a gép és a gyomra, mint a vas. Bármit jó étvággyal bekebelez és utána valósággal kiröhög, hogy én tejes bébitáppal vártam... amikor van itt HÚS is. Étvágya, akár egy kubikusé. Életeleme a játék... meg hogy szeressék. Tudja, hogy az esti csengőszó apát jelenti és rajongva fut a családfő elé, mintha nem hallotta volna éppen eleget, hogy én akartam még egy kutyát. Nobel-díjas ésszel közlekedik póráz nélkül az utcán és a parkban. Pedig még csak három hónapos. És teljesen eszetlenül itthon a lakásban. Képes fél napig szobatisztán várni, hogy hazajöjjek, hogy aztán a kertből feljőve elhelyezzen egy decens kis hurkát a szőnyeg szélén. (legutóbb apa íróasztala mellett, a szék alatt - ez utóbbi szerintem kritika volt) Vacsora után - és általában minden evés után - hihetetlen energiával veti magát játékba, hogy aztán jó fél óra elteltével elájuljon. Szinte már az egész éjszakát átalussza, és még véletlenül sem az ágy mellett található párnáján ... lehet találgatni, hogy akkor hol. Igen, az ágyban. Néha a fejünkön, szó szerint. Bújik mindenkihez. Leginkább Colinhoz, mert ő olyan jó szőrös; de néha az arcomhoz nyomja a kis buksiját és egyik pillanatról a másikra mély álomba zuhan, mert ott van neki a biztonság. Imádja, hogy liftet játszom neki a lépcsőházban, hogy kicipelem a parkba és neki már csak bandázni kell a haverokkal. És ha úgy adódik, visszadugom a pulcsim alá, mert neki már talajmenti fagy van. Kíváncsi és lelkes felfedező, de elég jól reagál máris a tiltásokra. Nem azt mondom, hogy nem is próbálkozik, de előbb-utóbb tudomásul veszi, ha nemet mondtak neki. Lebeszélhetetlenül vadászik a papucsomra. Colin minden plüssével képes egyszerre játszani és úgy eltűnni köztük, hogy rendcsinálás közben majdnem őt is bedobtam a játékos kosárba. Mindig és mindenhol Colin árnyéka, ő az etalon, amivel játszik, az neki is kell, amit eszik, azt ő is megkóstolja, ha Colin ugat, akkor menekül a biztonságot adó bejárati ajtóhoz, mert egész biztosan nem véletlenül "fújt" riadót. Ha Colin marad, ő is marad, ha Colin elindul, nincs az az Isten, hogy ő ott maradjon. Néha füllobogtatva rohan, ha hívom, máskor úgy tesz, mintha fogalma sem lenne róla, ki a fene lehet az a Jack, akinek kiabálnak. Soha nem lesz olyan édes, simulékony, engedelmes jófiú, mint Colin, de már most érződik, hogy a maga tacskós rosszaságával is imádni való lesz. Óriási színész, bohóc, most még kölyök bájjal. Néhány hónap múlva nyilván maga az Antikrisztus. Szerintetek kiről írtam ezeket a sorokat?