Tudjátok, mi a stroke? Lánykori nevén agyi érkatasztrófa, vagy ahogy legtöbben ismerjük: gutaütés. Lényege, hogy az agy elegendő oxigéndús vérrel való ellátásában áll be valami zavar, többnyire egy rög akad meg az erekben.
Az ember persze hall róla ezt-azt, többnyire oda sem figyel, mert ez ugye őt és a szeretteit nem érintheti. Aztán ül a családi ebédnél és letolja a férjét, mert az váratlanul beletenyerel a tányérba. Aztán csak nézi a nagy és erős férfit, ahogy egy kisgyerek bambaságával fókuszál az arcára és láthatóan keresi a szavakat, de csendben marad. Feleség vagy, aki válaszokat akar, ő pedig megadja magát és mondja... mondani akarja, de nem érted: nav jab imalav alór ketehet men...
De annyit azonnal megértesz, hogy valami igen nagy gáz van. Gyerek már a mentőket tárcsázza, szerencsére a szomszéd utcában van a mentőállomás, sosem sejtetted, hogy ez micsoda helyzeti előnybe hozhat beteget másokhoz képest. Nem telik el öt perc és már szakember vizsgálja és viszik a kórházba. Hallod a szirénát, de most nem te húzódsz félre nehéz szívvel előle, sajnálva az ismeretlent, akivel rohan a célja felé, hanem halálra váltan kapaszkodsz az ülésbe, kiürült aggyal, amely csak egyetlen dolgot képes ismételgetni: nem.történhet.meg!
Úgy tűnik van happy end... a beszédzavar már megszűnt, mozogni tud, de ki tudja, meddig és hogyan telepedik az életetekre az az érzés, ahogy az egyik felhőtlen pillanatból a másikra zuhansz alá a rettegésbe.
Időd hirtelen mint a tenger és mit csinálsz, kihasználod, hogy a könyvtárak házhoz jönnek és bújod a netet, hogy minél többet megtudj a történtekről. A lehető legjobb, vagy éppenséggel a legrosszabb, amit ilyenkor tehetsz. A kórházban idegen szavakat hallasz, amikre rákeresel, mert fogalmad sincs, mit jelentenek, az élet eddig megkímélt tőle, hogy megtanuld a jelentésüket; és ahogy magyarázatot kapsz, csak egyre mélyebbre merülsz a félelembe. Iszkémiás roham - mintha valami ilyesmi hangzott volna el a füled mellett, miközben görcsösen szorongattad azt a kezet, amit harminchat éve fogtál meg először. "A tünetek a szélütéshez hasonlók, de időlegesek és visszafordíthatók." Fellélegzel. Visszafordítható! "Az
átmeneti iszkémiás roham hajlamos az ismétlődésre. A betegnek lehet
naponta több rohama vagy csak 2-3 néhány év alatt. Az esetek
egyharmadában az átmeneti iszkémiás rohamot szélütés követi. Az ilyen
szélütéseknek körülbelül fele jelentkezik az átmeneti iszkémiás
rohamot követő egy évben." Most akkor innentől mindennapunk része lesz a reszketés?
Még csak 24 óra telt el, lassan már enyhül a görcs, de minden gondolatod a kórház neurológiai osztályának szubintenzív őrzőjében kering. És képtelen vagy abbahagyni a mantrázást: ez.velünk.nem.történhet.meg! Ma elmegy melletted egy mentő szirénázva és már ismerős szorítást érzel a szíved körül. Valakinek ma is az életéért futnak. Eddig is éreztél együtt a bajba jutottakkal, de mostantól érzed a sorsközösséget is. Fájdalmas, rémisztő, emléket ébresztő.
...és amit mindenkinek tudnia kell:
Minden
perc számít! A betegnek sürgős orvosi beavatkozásra van szüksége, ami
3-4 óránál tovább nem várhat. A normális reflex tehát nem lehet más,
mint a beteg nyugalmas helyzetbe tételével egyidejűleg mentők segítségét
kérni és a beteget a legközelebbi kórházba szállítani. A hirtelen beállott balesetet, amit a
köznyelvben – agyszélhűdés, agyinfarktus, agyvérzés néven akut agyi érkatasztrófa vagy angol szóval stroke is ismernek, késedelem nélkül kezelni kell, mert túlélni csak így lehet!
8 megjegyzés:
Jajj :(
Jobbulást, és soha vissza nem térő ilyesmit nektek!
Jucus ezt ugyan úgy libabőrbe burkolózva olvastam, mint reggel...��
Nincsenek szavak <3
<3
Kitartást mindannyiótoknak!
Jobbulást, hamar! ♥♥♥
jajistenem :(
Jajj... :-( Jobbulást!
H. beszélt Petivel, ő is rögtön azt mondta, nagy "szerencse", hogy nem pl. éjjel történt alvás közben, vagy más körülmények között, mert a négy órán belüli ellátás a legfontosabb. Oké, a "szerencse" nekem inkább a lotto ötös, de lényeg, hogy nagyon hamar ellátás alá került.
Jobbulást mihamarabb és ne térjen vissza! :(
Megjegyzés küldése