Szóval, a számvetés jegyében... 2014. ...
Összességében jó év volt. Nem mondom, hogy nem voltak benne napok, hetek, amiket inkább kihagytam volna, de azokból a napokból is tanultam valamit. Magamról is, másról is... jó lecke volt.
Sok apró öröm ért, mert tudok örülni például olyan apróságoknak, mint hogy a kutya élvezi az úszást, még akkor is, ha ehhez hajnalok hajnalán kell kelni. Tudok örülni annak, hogy a párom annyi sok év után is tud kedveseket mondani, és tettekkel bizonyítani. Nem ajándékokkal, apró gesztusokkal, amiknek a fontosságát az ember évek során tanulja meg. Tudok örülni a gyerekeim sikereinek a magánéletükben és a szakmai életükben egyaránt. Tudok örülni a nagyszülőknek, akik velünk vannak még kisebb-nagyobb riadalmak ellenére. Szóval, összességében jó év volt. Ha a következő csak ennyire lesz jó, én már hálás leszek. Nem vagyok hajlandó a bosszúságokkal megkövesedetten együtt szomorkodni. Igyekszem letenni őket még mielőtt eluralkodnának rajtam. Vannak dolgok, amiken nem tudok változtatni, azokat próbálom elfogadni, de legalábbis nem tulajdonítani nekik nagyobb fontosságot a ténylegesnél.
Nem fogadkozom!
Nem ígérem, hogy nyárra perfekt angol leszek, mert mitől lennék. Ha meglenne bennem a kellő szorgalom, már éppen elég időm lett volna eddig is.
Nem ígérem, hogy tíz kilóval kevesebbel fogom várni a fürdőruha szezont, mert önmagamhoz mérten már eddig is sokat tettem ennek érdekében, nem sok sikerrel. Az apró örömöket pedig megtartom magamnak akkor is, ha emiatt esélytelen, hogy a mérleg kevesebbet mutasson. Nem hagyom, hogy uralja az életem az a nyavalyás digitális vacak.
Nem ígérgetem, hogy kevesebb könyvet veszek, mert az ember ne kezdjen értelmetlen szélmalomharcba legbensőbb önmagával. A könyv nekem fizikailag fontos! Az e-book-ok korában nekem kell a papír érintése, illata, a lapok közé dugott könyvjelző.
Vannak persze titkos kis álmaim, amiknek a megvalósítása érdekében lehet, hogy nem ártana beváltható ígéreteket tennem, de nem teszem. Carpe diem! Ami meg akar találni, az meg fog találni, erőltetni ezt sem lehet.
Nem ígérem, hogy jobb barátnő leszek, mert ilyen vagyok. Aki így tud elfogadni, pontosan azt fogja kapni, amit nyújtani tudok. Képtelen vagyok az alakoskodásra, és időnként nehezen mozdulok, de a szívemben tisztán és őszintén őrzöm a barátságokat.
Nem ígérem, hogy írni fogok, és azt sem, hogy nem. Ahogy 2010-ben egy új élet kezdődött számomra a betűvetéssel, váratlanul és kiszámíthatatlanul hosszú ideig, úgy most sem gondolok arra, hogy vége lesz-e ennek valaha. Vannak még bennem megírandó történetek, úgyhogy remélem, lesz még kitartásom is a folytatáshoz. Mert ez nekem is öröm.
A búcsúztatásnak most se fogunk nagyobb feneket kerekíteni, mint tavaly. Kettesben leszünk a párommal, meg persze a kutyagyerek, aki hál Istennek, nem retteg a durrogtatástól, úgyhogy az ő félelme nem rontja el az estét. Nem lesz nagy zebe-zaba sem, mert három napja úgy sikerült dobnom egy leszúrt rittbergert a jeges járdán, hogy elharaptam a nyelvem és most az evés az utolsó, amire gondolni szeretnék. A mai este nem sokban fog különbözni a tegnapitól, a múlt hetitől, egy nyáritól, vagy éppen egy tavalyitól. De nekem ez a folyamatosság nem unalmas... sokkal inkább biztonságos. Szeretem.
Holnaptól 2015-öt írunk. Az élet megy tovább, és nem is nagyon bánom, hogy nem tudom, mit hoz. Azt hiszem, sokkal nehezebb lenne, ha tudnám, mit várjak. Igazából nem is akarok várni, várakozni! Mert ez a várakozás az, amitől rohannak a napok, hetek, hónapok, évek... és bár tudom, hogy képtelenség, de leginkább megállítani szeretném az időt.
Boldog Új Évet mindenkinek!
1 megjegyzés:
<3
Megjegyzés küldése