Oké, hogy tél, de azért...

Amíg fagyott, én nagyon örültem, mert az eb olyan tisztán ért haza, mint ahogy elindultunk. De ebben a szottyos időben napi rutinná vált a fürdőszoba katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánítása. Nem is igaz, csak nyafogok, mert Colin az a ritka rendes eb, aki egyrészt szeret fürödni, másrészt a kádból kiugorva nem rázza meg magát, hanem türelmesen megvárja, hogy majdnem szárazra törölgessem. Régi egyezség ez köztünk. Ha ő türelmes, akkor én sem kapcsolom be a hajszárítót.
A kép minősége hogy úgy mondjam, hagy némi kívánni valót, de mentségemre szolgáljon az energiatakarékos égők mellett nemcsak a telefonom nem lát jobban, én sem. Apa meg ráadásul nem ismeri az én kütyümet, én meg az övét, úgyhogy kölcsönösen készítünk ócska felvételeket. De a kutya alól előkígyózó fekete lé teljesen élethű.
Szóval, oké, hogy tél, de azért vagy essen a hó, vagy fagyjon, mert ez a szutyok kezd az agyamra menni! És most nem a kutyáról beszéltem.

A héten azonban róla is mondtam ilyesmit. Régi szokása volt kölyökként, hogy a napi sajtót, tv-újságot, nyomtató-papírt konfenttivé varázsolta, mire hazaértem, de aztán hál Istennek, megjött a józanabbik esze és abbahagyta. Másfél év nyugalom után azonban a minap ez a kép fogadott:

Nos, akkor azért fejhangon elhangzott néhány becsületsértő jelző is. De ennek nem sok köze volt a címhez, úgyhogy nem is ragoznám tovább.