Azt hiszem... tudom... érzem, hogy nagyon jó dolog egy olyan ember barátságát a magaménak tudni, aki akkor is velem van, amikor fizikai valójában nincs is ott. Aki rávesz a gondolkodásra, a kísérletezésre, aki bírál és támogat.
Aki megnézeti velem a Womb című filmet, amit semmiképpen nem akartam megnézni, hogy aztán két nap múlva szenvedélyesen érveljek valaki másnak amellett, miért is kell ezt látnia. Aki egy régen leírt sorával képes kimozdítani képletesen és a valóságban is a négy fal közötti önkéntes bezártságomból.
Aki képes felülírni egy zöld szempárt és annak minden agyzsibbasztó hatását. Csak azzal, hogy betűket vet papírra, amiket összeolvasva az ember lányának igénye támad a valós világ szépségeire is.
1 megjegyzés:
Azért arra a régen leírt egy sorra kíváncsi lennék... *szenilis* :) :) Különben jó természeted van - én már lehet, hogy háromszor besértődtem volna... :) :)
Megjegyzés küldése