2016. Szubjektív / Május - Június

Májusban Balaton, Balaton, és még több Balaton. Egy kedves barát halála. És a fiunk újabb két látogatása. Ez utóbbi bármennyire is örömteli esemény volt, sajnos tudtuk, hogy hosszú ideig az utolsó lesz és ez kicsit keserédessé tette az ölelést. Nagyfiúval szülinapozás. Felemás érzések. Jó lenne boldogabbnak látni!

Júniusban izgatottság, hogy a gyerek megtalálja a helyét egy új országban, egy új kultúrában. Egy jó barát kórházba került, egy rokon gyerek elballagott; és közben Balaton, Balaton – munka és pihenés, kirándulás a tihanyi Belső tóhoz (ahova a nyár folyamán még sokszor elmentünk), kirándulás a zamárdi kilátóhoz. Gyűltek az élmények egy új ötlethez.

2016. Szubjektív - Április

Április elsejére író-olvasó találkozóra hívtak Alessiával Pécsre. Nem, nem volt áprilisi tréfa! Sőt, kifejezetten megható kényeztetésben részesültünk, örök emlékként megőrizve azokat a pillanatokat. Életünk első (és talán utolsó) alkalma volt, amikor hús-vér olvasók valóban a szerzőnek kijáró figyelemmel, érdeklődéssel vettek körbe minket. Megható és ijesztő volt egyszerre, eszünkbe juttatta, mekkora felelősség sorokat vetni a papírra és megosztani azt másokkal. Ennek örömére még ebben a hónapban nagy merészen lecsaptam egy Singer varrógéptalpra, ami új íróasztalom alapja lett. Ritka szép darab, de ez önmagában még nem lágyította volna meg a párom szívét, aki a számlát állta. Végül azonban még egy antik írógépet is vett hozzá, mintha ezzel akarná elismerni az írásba fektetett eddigi energiáimat. Ez nagyobb elismerés számomra, mint a kiadó jutalék-kimutatásai, amelyek amúgy nem túl fényesek. A régi barátokkal megtartottuk Apa szép kerek szülinapját, közben kutyáztunk és kutyáztunk, mert a velük együtt töltött percek, órák valóságos terápiaként hatnak. Kicsi Jackkel körbesétáltuk a tatai Öregtavat és első alkalommal megcsobbantottuk a legénykét a Balatonban is. Igazi kis vidra nevelődik Colin mellett. Egy kedves rokon temetése volt a hónap legszomorúbb napja.

2016. szubjektív / február - március

Februárban Jack behúzta a második műtétjét zsenge kora ellenére, és ez meg is határozta ezt a hónapot. De a kényszerű pihenés idején megragadtam az alkalmat egy kis alkalmi bolhapiacozásra. Aki nem próbálta, csak ajánlani tudom eladóként és vevőként egyaránt. Mondjuk, a bevétel szinte csak névleges, de remek móka. Megjelent a Velencei mesék című könyvem, majd A szerelem örök című romantikus kötet,  és a legfontosabb: karácsony után újra magamhoz ölelhettem a kisfiam.

*

Március a szülinapok hónapja. Évek óta kirándulással ünneplünk. Régebben Prága volt az úti cél, de két kutyát már nehezebb a családra hagyni, így aztán most velük szerveztük Szilvásváradra és környékére a hosszú hétvégét. Remek három nap sikeredett belőle. Igazi szülinapi ajándékként pedig kétszer is visszakaptuk néhány napra a kisebbik fiunkat.

2016. Szubjektív ...

Közeleg az év vége, ilyenkor szokás összegzést készíteni az elmúlt időszakról. 2016 jó év volt, mondjon bárki bármit! Tavaly év végén azt mondtam/írtam, ha a következő év is csak ennyire lesz jó, már elégedett leszek. Mondtam ezt Tiborom váratlan, ijesztő nagy betegsége, a lábadozás idején tett utazás és egy új négylábú családtag érkezése után. Mit mondjak, izgalmas év volt.  Nos, 2016 tulajdonképpen csendesebb, mi több, eseménytelenebb volt, de ez így volt jó. Kellett már egy kis nyugalom. Persze, kinek-kinek mit jelent a nyugalom? 

De menjünk szép sorjában... Karácsony előtt – mintegy hangolódásként – mindennap egy-egy hónapot veszek sorra szóban és képben. Mivel teltek a gyorsan illanó napok, hetek, hónapok? 

Január 1-én, 2-án, 3-án kirándulni mentünk a kutyákkal, és ez nagyjából meg is határozta az egész éves programjainkat. Amikor csak tehettük, mentünk. Miattuk. Miattunk. Mert a mozgás nemcsak nekik, nekünk is létszükséglet. Hármashatárhegy, Gellérthegy, Normafa, Tabán, Hajógyári sziget, Tata, a Balaton, a Mátra ... de már megint hadarok...

Január elején megszöktem a családtól. Alessiával Velencébe mentünk. Erről önmagában oldalakat tudnék írni, ami talán nem csoda, ha a Canal Grande partján lakhatsz egy kis szállodában, az ablakod alatt zajlik Velence élete. Meglestük Brodszkij ködét, a San Marco karácsonyfáját, elvesztünk, és megtaláltunk sok mindent, amik miatt tavaly már a reptéren visszavágytunk. Alig volt több, mint egy hosszú hétvége, mégis annyi mindent sikerült belezsúfolnunk, hogy igazán nem lehettünk elégedetlenek. De Velencéből képtelenség hiányérzet nélkül hazatérni. Nem baj, talán még megadatik majd egy újabb látogatás. Mint tudjuk, a remény hal meg utoljára. Na ja, ha egyszer ő a gyilkos.  

De a velencei hétvége kivételével minden hétvégénk kirándulásokkal telt a négylábú családtagok legnagyobb örömére. És a miénkre. A hétköznapok pedig szintén róluk szóltak, mert csak így lehet ép ésszel élni a mindennapokat. Terápiás kutyák, ez nem is lehet vitás.