2018 is elszaladt

Érdekes év volt.
Már januárban azzal kezdtem, hogy magamra hozattam a frászt. Elmentem ugyanis a szemészetre, hogy sokat hunyorgok, meg ugrál a szemem, néha fáj is. Szavam nem lehet, mert alaposan megnéztek. Annyira alaposan, hogy egy hónap múlva visszahívtak. Aztán öt hónap múva, majd egy hét múlva... és jó is, hogy szóba került, mert januárban kell majd visszamennem megint. Azzal a kissé nyugtalanító kérdéssel üldöztek mindeközben, hogy "volt-e a családban zöldhályog?". János kórház Szemészet ... sokan nem szeretik ezt a kórházat, mi ide járunk kb. 36 éve minden nyűgünkkel, bajunkkal, eddig még nagy kárt nem tettek bennünk. A szemészeten kifejezetten lelkiismeretesek, ezt megerősítette az anyósom keresztfia is, aki Debrecenben szemészfőorvos, és akinek természetesen muszáj volt a családi béke érdekében szintén megvizsgálnia. Ahogy mondták, jobb félni, mint megijedni. Jó, nem egészen így mondták, csak felhívták a figyelmem, hogy ne hanyagoljam el a témát. Mindenesetre kaptam szemüveget, ami nagyon jó, és amit éppen nem is tudom, hol tettem le, szóval már megint az eldobhatóval rovom ezeket a sorokat.

Colinnak és Jacknek hála, ez az év is a kirándulások jegyében telt, legalábbis amikor a hőség nem zárt mindannyiunkat a viszonylag hűvös lakásba. Tata, Hajógyári sziget, Hármashatárhegy minden téli, tavaszi és őszi hétvégén, nyáron pedig a Balaton. Ők imádták, a férjem imádta, én egy kicsit besokalltam a majd 5 hónapos nyártól. Októberre már szinte agresszívvé, de mindenképpen hisztis pics.vá tett a tehetetlenség a hőgutával szemben. De a remek ember mostanra már csak a szépre emlékezik (mm. hogy milyen jókat főztem :D )

Már tavasszal ért egy kellemetlen meglepetés, amikor egy sima tömés helyett, elhúzódó és nem éppen fájdalommentes gyökérkezelés lett a dologból. De nem lett volna ez egy érdekes év, ha majd fél évvel később nem húztam volna be még egy ugyanilyen sorozatot a másik oldalon is. Amikor kicsivel később a doktornő a harmadik fogamnál vázolta, hogy "hááát, lehet, hogy ...", akkor azért úgy voltam vele, hogy a székkel együtt, amiben majdnem fejre állítva feküdtem, kirohanok a rendelőből. De egyelőre megúsztam egy töméssel, igaz most január elején "akar vetni rá egy pillantást" :)

A tavaszt olyan projekttel töltöttük, amiről eleinte még én magam sem hittem, hogy lesz erőnk belevágni. Festettünk. Aki ismer és ismeri a lakást, tudja, hogy a méretekkel van egy kis gond, mert az előszoba, wc,konyha, gyerekszoba rész sok normális méretű lakással azonos méretű, ráadásul 3,60-as belmagassággal. Mi meg nem vagyunk profik. Erről ennyit. De megcsináltuk. Friss lett, fáradtan még szépnek is láttuk, úgyhogy a gond most már a lakás nagyobbik része :) Talán jövőre... ha közbe nem jön az egész társasházat érintő nagyobb, és jóval költségesebb felújítás. De erre most még gondolni sem akarok. Kicsit átrendeztem megint a nappalit. Szerintem ez az utóbbi évek egyik legjobb variációja, úgyhogy kíváncsi vagyok, meddig marad ilyen.

Volt osztálytalálkozó is. Le sem merem írni, hogy hány éves... de ... 40! Érdekes volt és kicsit mellbevágó, hogy sokan már a nyugdíjas éveiket kezdik, nagymamák. Ilyenkor belenézek a tükörbe és inkább nem kérdezek semmit. Az előbbi nekem valószínűleg nem jár majd, vagy csak olyan nevetséges összeg, hogy nem ios gondolok rá. Az utóbbi ... a fiaim 35 és 33 évesek... nem kapkodnak. De a lányok, asszonyok sem. Aztán majd meglepődnek, ha a derékfájós anyósuk nem tud majd segíteni. Vagy megfiatalom, vagy belerokkanok... talán egyszer majd kiderül.

Nyáron beneveztem egy Studio Italia által szervezett angol nyelvtanfolyamra. Sosem tanultam, de azért az évek során ragadt rám a kosszal ez-az, így a felmérő tesztet elég jól megírhattam, ha a B2 csoportba akartak beosztani. De szerencsére az eszemmel gondolkodtam, nem a hiúságommal, úgyhogy közös megegyezéssel az A2 (újrakezdő) csoportba mentem. December közepén végeztünk és yeah ... a záróvizsgán a 12 fős csoportban én, a rangidős értem el a legjobb eredményt!

Nyáron hazajöttek a kisebbik fiamék egy hétre. Szegények... nyári Balatont szerettek volna élvezni a családdal közösen. Szerintetek melyik volt a nyár egyetlen  hideg hete? Amúgy most karácsonykor megint hazajöttek, de erről majd írok még, ahogy megyek előre a naptárban. Csak azért említem meg, mert szép havas karácsonyt szerettek volna. Én lelkesen küldözgettem nekik a havas kertről készült fotókat. Szerintetek nem pont az érkezésük előtti napon olvadt el az utolsó hófolt is a környéken?

Az idén ilyen "tegyük rendbe dolgainkat" vonal mentén elballagtam a bőrgyógyászatra. Fiatalabb koromban nagyon szerettem napozni, van is egy csomó ilyen-olyan pötty rajtam, némelyiket én (dr.Pados) aggasztónak találtam az internet írásait böngészve. Vártam a vizsgálatra 5 hetet, aztán a helyszínen még két órát, hogy szinte az ajtóban vizsgáljanak meg röpke öt perc alatt. Én el akarom hinni, hogy minden oké, de azért megnyugtatóbb lett volna egy negyedórás nyugodt nézelődés, beszélgetés. Na mindegy, a téma levéve a napirendről.

De ... volt más témám helyette. Anyukám vastagbél-daganata óta időnként elmerengek, hogy ezt öröklöm tőle, vagy édesapámtól az Alzeimer kórt, így aztán a néha megismétlődő görcsös gyomortáji fájdalmak miatt hasi ultrahangra mentem. Minden oké. Laborlelet is jó. De azért időnként fájdogál. Nem tudom felemelni a karom? Ebben a korban ehhez hozzá lehet már szokni. Ja, ezt idéző jelbe kellett volna tennem. Amikor merészeltem megemlíteni, hogy vagy öt éve egy injekció csodát tett, akkor kaptam egy receptet, kiválthattam és be is adták. Most is használt.

Az idén is volt esküvő a családban. Kriszti unokahúgom nagyobbik lányának kötötték be a fejét. Ez is egy kis csoda. Ugyanis amikor ezer grammal megszületett talán senki sem mert egy ilyen jövőben reménykedni.

Ahogy már említettem, a kisebbik gyerek és felesége karácsonykor újra Európa felé vették az irányt. Kedves meglepetésként Bécsbe repültek, mondván a testvéréékkel együtt menjünk ki értük. Eltöltünk egy klassz estét a bécsi karácsonyi forgatagban, aztán majd másnap hazajövünk. De ez a Családi Nap jár nekünk. Ezzel én magam is egyet értettem, csak hát nem én lettem volna, ha az örömben azonnal ne az ürömöt kezdtem volna keresni. Talán ennek a büntetése most az ünnepek után ez a náthás-köhögős nyavalya.

Érdekes év volt. Meglehetősen terméketlen, ha arra gondolok, a korábbi években mennyi mindent írtam. De nem baj. Talán már kiírtam magam, talán csak hiányzik egy újabb erőteljes hatás, már nem kergetek álmokat. Most a nyelvtanulás volt a cél és az eredmény. Amit természetesen nem hagyhatok abba, de fogadkozások ennek a posztnak a keretében nem születnek. Kicsit keveset olvastam (önmagamhoz képest), de reménykedem benne, hogy az agysejtolvasztó melegre foghatom, meg a korán sötétedő estékre, a gyenge világításra :D Azért gyűjtögettem olvasni valót és néha-néha sikerült is valamelyiknek rabul ejtenie. Viszont igazi mozibubus lettem férjemnek köszönhetően, aki lelkesen vadászik a neten újdonságokra és érdekességekre. Persze nem amolyan Réz András stílusban, de jól szórakozunk. A kutyák csak örülnek, mert az esti séta után  összebújhatunk a kanapén.

Hát, így .... egy szavam sem lehet. Még mindig együtt a család. A nagyszülők minden egészségügyi problémájuk ellenére velünk ültek a karácsonyfa körül, örvendve a ritkán látott unokáknak és már előre siratva a közelgő elválást. Az új év első napján megint összeülünk az asztal körül, hogy lencsét együnk malachússal és így engedjük útjaikra őket nagyon boldog új esztendőt kívánva.

PS. a karácsonyfánkról nem ejtettem egy szót sem, pedig az idei év egyik kedvence. Egy kedves ismerősünk hozta. Kicsit "kértünk", három és fél méteresre sikerült a kicsike. Olyan egyenes és karcsú., mint egy jegenye, de tagadhatatlanul formás. Esténként pedig maga a megvalósult meseország a halvány égők pislákolása mellett csillogó díszekkel. Imádom elnézegetni. Kicsit visszavisz a gyerekkorba. Jó lesz majd finom pezsgővel koccintani alatt holnap éjfélkor. Boldog Új Évet minden erre járónak!