Tojásfa kutyával A reggeli tökéletes tálalása után gyors romeltakarítás következett, majd irány a telek. De nem a szokott felállásban ám! Ugyanis néhány hét múlva az én 80-as apukám Olaszhonba készül autókázni és mivel ilyen hosszú távot mostanában nem abszolvált, hát a mai nap szolgált arra, hogy meglessük (természetesen az ő tudta nélkül), hogy bírja a 230 kilométer (Zamárdi oda-vissza) "letekerését". Az, hogy az eredeti úticél majd ennek a háromszorosa lesz, hát az egy másik kérdés. Az eredménnyel elégedettek voltunk (bár, időnként figyelmeztetni kellett a manapság aktuális büntetési díjtételek mértékére). Az történt hát, hogy az ő autójával utaztunk, így viszont Morgan nem fért be a keretbe. És a telek Morgan nélkül ... , hát finoman szólva nem ugyanaz. Gereblyéztük a sok falevelet, szedegettük az ágakat és nagyon hiányzott, hogy a szöszi nem lopkodja a kis fadarabokat. Megállapítottuk, hogy a ház sikeresen átvészelte a hosszú telet, a szomszéd srác sem tett benne különösebb kárt, a lakókocsi is rendben, majd gyorsan végeztünk is a munkával és hazafelé vettük az irányt. Itthon a kis álomszuszék talán észre sem vette, hogy nem a megszokott hétköznapok egyike van. Kiskölök társaságában napoztak az erkélyen, amikor betoppantunk. Azonnal a kekszes dobozához állt, behajtotta a kötelező belépti díjat, aztán szundikált is tovább. Nem hiszem, hogy a délelőttöt csuklással töltötte volna, pedig nagyjából 5 percenként hangzott el valami, hogy Morgan így, meg Morgan úgy ... A telek vele az igazi, na.
Tojásfa kutyával 
1 megjegyzés:
Nagyon aranyos a képen a kutty! :):):)
Akkor megvolt az idei első nagyobb testmozgás is a telken? :):)
Megjegyzés küldése