Akartam írni. Többször is. Már csak azért is, mert Morgan vasárnap betöltötte a bűvös 14. évet. Amiről nem tudom, hogy emberi mértékkel számítva 98 év vagy 105, mert azt mondják egyesek, hogy az első év duplán számít. Aztán végül nem írtam. Mert ... mert...mert tele van a fejem mindenfélével. Például nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, amiért a banyakór egyelőre még elkerül. Mert hiányzik a régi anyai teljhatalmam a családban. Mert sokszor kicsit feleslegesnek, sokszor cselédnek, sokszor hülyegyereknek érzem magam. Néha meg abszolút hálátlannak a Sorssal szemben. Közben csendben mégis csak elégedett vagyok. Mert lelkiismeretfurdalásom van, amiért ma egy régi barátság felelevenítésével töltöttem a napom, nem munkával. Mert mostanában több energiát szentelek a szórakozásomnak, mint a mindennapi taposómalomnak. És ez belül nem hagy nyugodni. Mert tervezgetek ugyan, de egy apró és mégis sötét árny azért ott lebeg a tervezgetések felett. A nagyobb árnyakat egyszerűen nem is akarom tudomásul venni. És főleg mert az előbbieknél sokkal jobban megfogalmaztam kutyasétáltatás közben, de most meg kiürült az agyam. Mert írni akarok, de nem tudok. Mert a kertben már megint folyik valahol a víz, nem jár a villamos és busz, és mert év eleji adó-rejtvényfejtés ideje van. És mert Morgan szerelmes, nem eszik, viszont éjjelente lezargat a kertbe és mert napközben állva tudnék aludni már hetek óta. Szóval, mert ... a fene se tudja...
5 megjegyzés:
jól van na, értsük :)
Egy kedves kutyatartó barátom azt mondta, az első év valóban duplán számít a kutyusoknál..eddig még nem is hallottam ezt.
Szerintem ne erőltess semmit. Se cselekvéseket, se érzéseket. És ami fennmarad a rostán, az lesz a jó.
azért nehéz ez, ha a legközelebbieket érinti
Pont most néztem Dorcsán, hogy kezd ő is olyan karikás fehéres lenni a szeme körül, mint Morgan...jóóó még nem ennyire, de ő is így fog kinézni:_))))hiába no, a vörös goldenek már csak ilyenek:-)))
Megjegyzés küldése