Ment a rétes vándorútra...

Apukámnak a héten volt a névnapja, így aztán ma náluk volt a családi ebéd. Párom délelőtt focizott, kiskölök edzésen, én meg kitörpöltem, hogy meglepetésként viszek át egy nagy tálca meggyes rétest, merthogy az az ünnepelt kedvence. Rétes elkészült, még forrón felszeleteltem, tálcára raktam, az egészet beleraktam egy papírszatyorba és vészesen egyensúlyozva magamra kanyarítottam a kabátot, pórázt és Morgannal útnak indultunk. Morgant a rétes annyira nem hozza lázba, a séta sokkal inkább, így aztán hol szaglásztunk percekig egy fűcsomón, hol rohantunk eszünk nélkül előre a következő izgalmas "illatig". Majd egy óra andalgás után célba értünk. (erőltetett menetben ez nem lenne több 15 percnél) Csuklóm addigra menthetetlenül begörcsölt az elegáns pincértartástól, viszont a rétest épségben tettem le az ünnepi asztalra. Kicsit megijedtem, mert meggyes és almás rétes vs rácsos linzer vetélkedtek a család elismeréséért. A mérkőzés döntetlennel zárult, minden elfogyott az utolsó morzsáig. :)