Okosodok...

"...azt is mondhatjuk, hogy a pánikbetegség egy jól felépített személyiségnek a kiváltsága..."

Hát, most sokan baromira megnyugodhatnak :( (szakember mondta)

Már megint ...

Kis karcolás a kocsin, kéne egy javító stift. Szervízt hívom, mondom a hangzatos "rézvörös gyöngymetál" nevet, az neki semmit nem jelent, mert neki három karakteres betűkombináció kell. Szervízkönyvben benne van. Hát, nincsen benne, csak ez a szépséges elnevezés. Akkor az "A" oszlopon. Az mi is a franc? Most már azt is tudom, de ott sincs. Ja, mert a Swiftnek van ott, az SX-nek a motortérben az ittmegitt... nézem.. minden jól olvasható, csak ez a három betű nem ... végül is nagy nehezen beazonosítjuk, gépben ellenőriz, hát raktáron éppen nincsen, meg kell rendelni. Ára majd 3 ezer pénz. Másik szervízben kérdezem, van-e (nagyképűen mondom a színkódot, he-he). Nincs, de jövő hétre rendelnek. Ára? 1.600,- Ugyanaz a márkaszervíz, csak pár kilométerrel közelebb. Most mégis mi a francért kerül itt majdnem fele annyiba???

Tollas...

... mármint a hátam? Van, aki úgy képzeli. Pedig, ahogy egy kedves barátosné mondotta volt: A hülyék a másik sorban álltak.
Azért az nagy csalódás, amikor egy kedves, lelkiismeretes embernek ismert mesterember olyan fokon próbál hülyére venni, hogy az már maga a tömény kriminalisztika. Ráadásul az idén már másodszor kellett szembesülnöm ezzel az érzéssel, igaz, nem ugyanannál az embernél. Ez borzasztó. Nincs jelentősége, hogy évekig kitartottál valaki mellett, megmagyaráztad, hogy az minden pénzt megér, hogy kedves, megbízható ember. Hát, nem az. Se nem kedves, de még csak nem is megbízható. És még nekem okoz rossz közérzetet, hogy megrázom magam és azt mondom, na, ezt már nem! Ráadásul még sz.ban is maradok, nyakamon egy rakás építőanyaggal és a bizonytalan jövővel, hogy ha ő nem, majd más ... De ki???
Nem tudom, nálunk a családban mostanában mindig valamilyen "ünnepnapra" maradnak ezek a jó hírek. Már kezdem unni. :(

Csodálkoz...

Van rajtam ruha és mégis a nyaklánc melegít ... ki érti ezt?

Tanulság...

Nem fogom rendbe tenni a számlákat. Amikor megteszem, mindig érkezik legalább négy újabb. Mint éppen most ... :(

Gondolkod...

Kaptam egy képeslapot a következő szöveggel:
"A csodálatos dolgok általában csodálatos emberekkel történnek"
És mivel nem történt semmi... akkor ... nem biztos, hogy végig akarom gondolni :)

Upsz...

Van már bérletem és így nincs mire fogni, hogy miért nem teszem ki a lábam a négy fal közül. Pedig de jó is volt itthon! Pedig nem történt semmi extra. Hűvös volt, munka volt, bénázás volt és persze Morgan volt. Lehetett volna még pár óra a tegnapi napban és akkor egész jól állnék.

Bénázós

Leforráztam az ujjamat. És csak annyi történt, hogy a rizsfőzés után leemeltem a fedőt a rizsről. A felcsapó gőz nagyon goromba tud lenni. Ésperszenanáhogy a gépelős fő ujjamat forráztam le. Fájjjj!!! Meg gépelni is kellene ...

Kezdődhet az új ...

Nagyfiú rendben el, kisfiú épségben haza, balatoni hajózás helyett sofőrködés körben a tó körül a tűző napon, dugóban és főleg bor helyett ásványvíz... Azért ez a hét (és majd főleg a vége) remélem jobb lesz! Jut eszembe, még bérletem sincs. Na, jó kis kezdet... Upsz, viszont Morgan csobbant egyet a Balatonban és utána még az éjszakai kisebb vihartól sem akadt ki a szokásos hisztivel. Szóval, valami jó mégis csak volt. Meglepő, hogy ez a kutyhoz kötődik?

Kölkek úton ...

Nagyfiúék mindjárt érkeznek ... könnyű ebédet kértek, no meg egy transzfert a buszhoz, amivel nyaralni mennek. Hús bepácolva, saláta összeaprítva, süti már sül, üdítő behűtve ... mit felejtettem el, mit felejtettem el... (remélem, ő nem felejtett el tankolni, mert az ő autókájával viszem őket)

Nem reklám ... DE

A Népszabadság e heti dvd-melléklete: Velence
Velence-barátoknak kihagyhatatlan és nem azonos a már korábban megjelenttel!

Változás

Nagyfiú nem igazán szeretett tanulni, de azért a főiskolát letudta, lassan két éve dolgozó ember. Szeptembertől pedig Master-képzésre jár majd ... mert megjött az esze?

Mást csinál ...

Kiskölök írt sms-t, hogy megérkeztek, szállást is találtak, a hely pedig csodálatos. Zakopánéba mentek túrázni. Ebből az alkalomból tegnap este még elcsalt rettentő fontos dolgokat vásárolni, úgymint bakancs-zsák (tök olyan, mint a sícipőé, csak kisebb), kulacs (mert a régit bonyolultabb lett volna előkeríteni), spéci túrazokni (állítólag meggátolja a vízhólyagok kialakulását). Ha már ott jártam, magamat is megleptem egy szuper akciós vékony kis dzsekivel (pont olyan, amiben egy esős napot lehet végigcsinálni mondjuk Velencében). Most még megnézem itt a gépen Zakopánét és környékét, aztán osonok gépelni, mert a dzsekit valamikor ősszel Krakkóban fel is kéne avatni, ahhoz meg pénz kéne.

Nyüssz...

Na, ma már nem leszek olyan hatékony ... vérnyomásom gyakorlatilag lassan már nem is lesz. Gyenge vagyok és aluszékony, a kütyü pedig 90/49-et mutat. Lehet, hogy a gépelés lenne a megoldás... pár mondat és jól felhúzom magam ...

Über...

A hülyeséget lehet überelni... most már vasalok is ... :(
Valaki kihúzhatna már a konnektorból. Hiába, na, mindig ez van, ha a holdállás olyan ...

Nemnormális...

Gépelésbe belegörnyedtem, gondoltam, felfrissülök. Erre kiporszívóztam a lakást...

Műtét...

Kiskölök simogatja a Morgant, sőt még a kefe is előkerült, hogy végre (néhány napos csúszással) egy esedékes kefélés is megejtessen. Egyszer csak ijedten kiált fel, itt egy daganat! Ütő és fakanál a kezemben megáll... Hogy micsodaaa? Hát, egy jó diónyi daganat a hóna alatt.
Futok, szaladok, kutya hanyat döntve, vizsgálat. A daganat ... nos, gondolom az egyik jó kis kertbéli hentergés alatt begyűjtött egy nagy bogáncsot, amit aztán a hosszú szőrével rendesen körbefont és most egy puha, nagy csomóként ott ült a hóna alatt. Kibontani lehetetlen, így aztán előkerült a nagy olló és miután Morgan is meggyőződött a műtéti eszköz szagáról, nekiálltam a lehető legkevesebb szőr eltávolításával a "daganat" kimetszésének. A "beteg" hanyatfekve asszisztált, majd megszaglászta az eltávolított csomót és elégedetten beállt a kutyakekszes doboza mellé, a jól megérdemelt jutalomért.

yesss...

Gépelés közben már sokszor gondoltam rá, hogy akik ezeket az interjúkat készítik, mintha nem itt ebben az országban élnének. Mert momentán erre a *nem minősítem* melóra még jól meg is fizetik őket, azt hiszik, hogy az Élet habostorta. Hát, nem az! És most végre az egyik interjúalany bele is mondta a tutit a nagyképű, elvont "reporter" képébe. Ez nekem esett jól! Kösz!

Butuska ...

... és valaki megtaníthatna, hogy lehet berakni képet, aztán írni, aztán megint kép és megint írás és így tovább ... lásd Vizicsibe ... én miért nem tudok ilyet? :(

Hétvége...

Nos, a hétvége azzal az ígérettel kezdődött, hogy szombaton badacsonyi hajós kirándulás lesz isteni halászlével fűszerezve. Ez (természetesen) az ismert időjárási anomáliák miatt ugrott. Vasárnap korán hazajöttük Kiskölök legnagyobb bánatára, aki pont erre a délutánra időzítette csajozós programját a lakás négy fala közé, mert ugye az időjárásnál sosem lehet tudni ... Alessia így kénytelen volt már kora délután kávéval, süteménnyel fogadni otthonról elhajtott barátnéját, azaz engem. A Kiscelli kastélynál megvettük a koncertjegyeket, aztán ...
aztán Alessia majdnem Kolostorba vonult ...

Végül, mivel a Casa Piadina lepényház zárva volt, a Serpenyős Vendéglőben ettünk némi baconban sült kecskesajtot málnaecetes salátaágyon és csülkös sztrapacskát. Ezt így ebédidőben, ebéd helyett leírni is maga a kínszenvedés...
A koncert ... hát, sajnos a képeket visszanézve, megint bebizonyosodott, hogy állvány nélkül nem vagyok képest élvezhető fotót készíteni, márpedig a Romtemplom félhomályában csak úgy sikerültetett volna. A képeken mindenesetre a romtemplom varázslatos belseje és kevésbé varázslatos külseje látható.













Kisgyerekként engem a családi ráhatás a könyvek irányába terelgetett, illetve gyerekként vittek olyan filmmúzeumi előadásokra, ahol korosztályomat megelőzve ismerkedtem a régi magyar filmekkel, régi amerikai filmekkel, Hithcock krimikkel és még sorolhatnám. Barátaim még nem is tudták ki az a Gregory Peck, amikor én már végigrettegtem a Moby Dick-et vagy szökött hercegnőnek képzeltem magam a Római vakációban. A zene területén a kötelező gyerekdarabokat persze megkaptam én is, bár elsősorban közönségszervező osztályfőnökünknek köszönhetően, így aztán láttam a János vitézt, Háry Jánost, a Diótörőt, a Hattyúk tavát, az Aidát és még ki tudja mit. Szerettem, de nem lettem a szerelmese. Sokáig, nagyon sokáig nem jártam az Operában, komolyzenei kamara hangversenyen pedig még annyit sem. Ha őszinte akarok lenni, nagyon nem is hiányzott. Számomra az idő múlása hozta meg az újrafelfedezés élményét. Velence kapcsán egy ideje már jó barátságban vagyok Vivaldi zenéjével. Most hagytam magam elvarázsolni Mendelssohntól, akinek eddig inkább csak a neve csengett ismerősen (nemkevés zenetörténeti oktatás okán). Most sem fogom tudni megmondani, hogy mit is hallottam tőle (persze, ott a programfüzetben), de számomra nem is a lexikális tudás fontos, hanem azok az érzések, amiket ott a Romtemplomban kiváltott belőlem. Lehet, hogy egy hangversenyteremben nem is így hatott volna, nem tudom. Soha életemben nem értettem a Ki nyer ma Astoria-beli vetélkedőjének nyerteseit, hogyan tudják pár másodpercnyi zene alapján rávágni a szinte mindig helyes és kimerítő választ. Szóval, lehet, hogy soha többé nem ismerném fel Mendelssohn h-moll szimfóniáját, de amíg hallgattam, szárnyalt a lelkem és nem tagadom, szárnyaltak a gondolataim is. Sosem fogom megérteni, hogy egy mű születésénél a zeneszerző vajon mit hall a fülében, csak a részleteket vagy már érzi, "hallja" az összhangzatot is, tudja, hogy hány féle hegedű mellé hogyan kapcsolódik majd a gordonka, a cselló vagy a nagybőgő is? Örök rejtély marad ez számomra, valóságos csoda, az alkotás csodája. Az erre való képesség a kiválasztottak képessége. Számomra pedig marad az áhítat, de ha erre képes vagyok, az már maga a jutalom.

Tüskevár...

Jujuj,,, akartam írni egy posztot a tegnapi koncetről, de közben a hátam mögött elkezdődött a Tüskevár c. sorozat. Ezen nőttem fel én is, a gyerekeim is, bár a könyvet én rojtosra olvastam, őket meg a hideg rázta az oldalakon át ringó nádastól. Az új, még készülő (de vajon valaha elkészülő?) filmről nem sokat tudok, de ez ... felnőtt fejjel is elcsábít, pedig már rohannom kéne. Illene. Ma kicsit csúszni fognak a dolgaim. Ez van.

Vadvilág

Reggeli kutyasétáltatás off. Lóg a nyelve kutyának, gazdinak egyaránt. És akkor a lépcsőház hűvös rejtekéből "megtámad" minket egy (halálra rémült) gyík. Aztán még egy. Tiszta Jurassic park. Én sikítok (persze, hiszen olyan félelmetes az a tíz centis ősgyík *pirulós szmájli*, dehát váratlan volt a találkozás), Morgan meg bambán liheg a káosz közepén. Aztán rendet tesz. A kerti csapnál ivott víz maradékát lazán a gyíkokra folyatja. Ha direkt próbálta volna becélozni, akkor sem lehetne tökéletesebb a találat. A tomboló ősgyíkok megdermednek aztán futás a nyitott ajtó felé. He-he, mégis csak ők fogták menekülőre :)

Bánatos ...

Évekkel ezelőtt vettünk egy nagyon kis helyre bőr ülőgarnitúrát a nyaralóba. Már ez hülyeség, tudom, de annyira jó fazonja volt. Holland bútor, persze, tehát az ára is baráti. A látvány szép, de azon a francos bőrön nem lehet ülni. Ha hideg azért, ha sortban vagy azért, ha párnát raksz magad alá és csúszkálsz, azért. Évekig nem ültem rajta 5 percnél tovább, inkább átültem egy műanyag székbe. Most, hogy szabadon garázdálkodhattam egy picike pénzzel, ráadásul a kárpitos is házhoz jött, mert éppen a szomszédba hozott egy szépen behúzott fotelt, hát rászántam magam, hogy a szépséges bőr mehet a szemétre, jöjjön valami kis bútorhuzat. Megbeszéltük a mesterrel, de ... az én páromnak még feltettem az abszolút költői kérdést, hogy ő melyik huzatot választaná az anyagminták közül. Ő meg komolyan vette a feladatot, és választott, barna kockásat. Próbáltam ellene szólni ennek a választásnak, de a párom azonnal besértődött, hogy ő még ilyen ügyben sem dönthet. Mit tesz ilyenkor a feleség, aki a házibéke őrizője? Ráhagyja. Nem kellett volna. A gyerekek buliztak éppen, amikor a kárpitos hozta vissza a párnákat. Telefonon érdeklődtem a kölyöktől, na, milyen? Hát, mintha az apu a gyerekkorát akarta volna újra élni, olyan hatvanas évekbeli csehszlovák borzasztó. Hétvégén lementünk. Tényleg olyan. Most lelkes és kényszerű tervezgetésbe kezdtem, hogy a nappalin mi mindent kéne változtatni, hogy az összképp valamit javuljon. Közben újra spórolni kezdtem, mert hosszú távon ez aligha maradhat így.

Bosszankod...

Amanda Quick könyveit gyűjtöm, de mostanában nagyon ritkán jelenik meg egy újabb kötete. Erre tegnap a könyvárus standján ott virít egy új kötet. Óvatos duhaj vagyok, sokszor adnak ki másodkiadást tőle, így ez az első, amit megkérdezek.. ugye, ez NEM másodkiadás? Nem, nem, újdonság. Futnom kéne, így hiszek és nem olvasok. Fizetek. Otthon persze kiderül, hogy naná, másodkiadás, csak már olyan régi az eredeti, hogy nem emlékeztem rá. "Szerencse", hogy aznap megint arra van dolgom, viszem vissza a könyvet. Vállrándítás, cseréljem be másra. Becseréltem, bár MÁST momentán nem akartam venni.

Terápiás billentyűverés

A cím jelen esetben nem a munkára vonatkozik :) Viszont ... tele vagyok ötletekkel, csak éppen családom mindig bekavar, nem hagynak kellőképpen elmélyedni a gondolataimban. Hogy lehet mélyen szántó vagy éppen vidám gondolatokat "papírra vetni", ha közben egyesek például a vasalt ing fájó hiányát emlegetik? Csendes, hűvös erdei házikóra vágyom és igen... most egy kis magányra is. Persze tudom, csak óvatosan az óhajokkal ...

Hétvége

Morgan és a vendégségben kapott cupákos csülökcsont. Már a cupák nélkül :)

Csak gördülékenyen...

Egy nap, amikor a dolgok úgy mennek, ahogy tervezve vagyon ... el sem hiszem :)

Nyaff...

Most megyek és kifizetem ezeket a szépséges ablakokat. Mégiscsak ez a legrosszabb része a dolognak :)

Morgós...

Elég harapós napom van. Ma kiosztottam egy ügyvédet, aztán az egyik munkaadómat.
Ügyvéd ugyanis ész nélkül fizetési felszólítást küld olyan dologban, amiben nincs igaza, de erről a megbízója hallgatott. Társasházi közös költség. Több papírom is van róla, hogy nincs hátralékunk, erre küldi ezt az ügyvédi fizetési felszólítást. Na, kapott tőlem kimutatást 5 évre visszamenőleg, másfél kiló fénymásolatot, kivonatot a társasházi SzMSz-ből, valamint egy visszafenyegetést. A hét végére megvan az olvasnivalója.
Munkaadó okoskája osztja az észt, hogyan kell a munkát elvégezni. Életében nem csinált hasonlót, de ő tudja a tutit. Nem túl finoman megkérdeztem tőle, hogy akkor a jövőben a kedves kollégái zagyva, összefüggéstelen, nyekegős riportjait akkor mégis hogyan gépeljem le. Mert arra ne is számítson, hogy ezért a pénzért még stilizálni is fogom. Azt már a velem született udvariasságom nem engedte, hogy rákérdezzek, ő mégis mi a francért kapja a pénzét, ha nem ezért.
És egyáltalán .. dörög az ég, fülledt meleg van, a filmekben ezek a vészterhes pillanatok hordozzák a legtöbb erőszakot.
Ja, és mellesleg a mosógépem is maga alá csinált.
Úgy döntöttem, ennek a napnak vége!

Végre vége...

Szóval ... az ablakcsere a teljes lakásra szólt, nemcsak erre a folyton mutogatottra :) Az első nap villámgyorsan eltelt. Régi ablakok ki, újak be. Finito. Helyreállító brigád másnap érkezik teljes lelkesedéssel, viszont minden anyag nélkül. A fiúk már reggel 8-kor felvonulnak, az anyagok 11-kor érkeznek. De addig is kellemes társaság voltak :) És nem utolsó sorban, ennyi idő alatt kitalálhattuk a tuti megoldást a romos területek helyrepofozására. Ez a nap este fél kilenckor zárult, addig gőzerővel dolgoztak. Én meg ott sertepertéltem körülöttük. Harmadnap reggel 8-tól délután 3-ig aztán sikerült még az utolsó simításokat is elvégezni. Onnantól végre egyedül maradtam és egészen este kilencig "kedvemre" nyalhattam a lakást. Mit mondjak... amikor huszadszor mosod fel, kened át a parkettát és még mindig hajlamos kiütni rajta a cementpor, az azért elég idegbajos dolog. A gyerekek persze sehol, de ez így volt jobb. Mentségükre legyen szólva, nagyfiú este nyolcig dolgozott, párja meg apósával az Ikeában kergette a hőn áhított közös nagy íróasztalt, amivel pontban kilenckor be is állítottak. Addigra az egész kégli felnyalva, ablakok tisztán ragyognak, bútorok szigorúan a régi helyükre visszapakolva (bár, ezer jobb ötletem lett volna). Függöny még nálam, de ma azt is megkapják (remélem). Nanáhogy persze, este már otthon is aludtak. ... Ez is olyan fura volt. Kiskölök felajánlotta nekik a szobáját, no meg a klassz franciaágyát. Hogy ő majd kint a nappaliban.. De nem, nagyfiúék nem foglalják el öcsi szobáját, inkább nyomorogtak ketten egy egyszemélyes kanapén.. Meg egyáltalán úgy viselkedtek három napig, mint akik vendégségben vannak. Pedig itthon voltak. De lehet, hogy ezt már csak én érzem így. Ők itt itthon vannak, de ott vannak otthon.