A gyerekkor íze ... hát, bizony erről azonnal és sok minden eszembe jutott (ami persze köszönő viszonyban sincs azzal, amit éppen csinálnom kellene). Gyerekkoromban abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy városi gyerekként sok időt tölthettem a nagyszüleimnél falun. Ami jelen esetben egy ma már városi rangra emelkedett helyet jelentett, Törökbálintot. A kertben minden ott volt, ami szem szájnak ingere. Eper, cseresznye, meggy, alma, körte, málna, kukorica, szőlő, barackok, paradicsom, paprika (és nem folytatom a sort, bár még lenne mivel) Még innen ered a mára kifejezetten rossz , sőt lassan életveszélyessé vált "elég ha megtörlöm, nem is kell megmosni" szokásom, hiszen lényegében bio-gazdálkodás folyt, a gyümölcsök mégis mindig épek, frissek, gyönyörűek és tiszták voltak. (Ami leesett, az ment a cefrébe) Drága nagyapám gyakran nyúlt fel nekem a legszebb darabért, én pedig mohón nyúltam érte és sosem csalódtam. Én voltam sokáig az első és egyetlen unoka, mondanom sem kell, hogy kényeztettek mindenféle módon. Drága mama, azok a sütemények ... nincs az a gasztroblog, ami visszaadhatná annak a még meleg házi baracklevárral töltött buktának az ízét vagy a konyhaasztalon szemem láttára nyújtott rétestésztának a ropogósságát. Amit ráadásul tökkel töltöttek, (amit nem hogy nem szerettem, de kifejezetten utáltam mindig is) és utána krémes rétesként üdvözülten toltam a gömbölyödő képembe. Aztán érkeztek sorra a késői unokák, de a nagyszüleim amíg csak éltek, félretették nekem a "részemet". És az mindig jobban esett bármilyen szép, piacon vásárolt gyümölcsnél.
Mostanában hétvégenként itt a szomszédunkban bio-piac üzemel. Háát, nem tudom ... kipróbáltam, csalódtam. Lehet, hogy egészségesebb, mint a máshol vásárolt zöldség vagy gyümölcs, de sem küllemében, sem ízében nem hozza vissza azokat a régi emlékeket. Bár a bio-ságában sem vagyok száz százalékig meggyőződve. De ez most egy másik gondolat lenne...
5 megjegyzés:
Nálunk a cseri garantáltan bio. Fel nem másznék a kertbe a permetezőgéppel!
Viszont én sem szoktam hozzá sajna ahhoz, h meg kéne mosni... :-(
Látom te is gépelsz mint állat... blogbejegyzést.... :P :) :)
Én sem mosok...megszoktam, ahogy mondod, gyerekkoromtól kezdve, hogy csak letörlöm és megeszem.
Most, amikor Alessiával ettük a zepret Velencébe, az első falat után aszongya: na látom te sem vagy a megmosós tipus. :):):)
Majd iszunk utána vizet.....és ezen jókat nevetgéltünk, miközben eszegettük a dobozból a zepret.:)
Én a festői XVII kerületi telken garázdáztam a zöldség gyümölcs farmon...volt szine, íze, oké nem volt bazi nagy pl a paradicsom, de sóval és zsírosdeszkával isteni volt :-)
És akkor még elmeséljük a paradicsomot is... Ami már itthon volt egy hetes mikor elvittem Velencébe... onnan is hazahoztam, aztán még napok múlva fogyott el - de akkor már úgy igazán nem volt rá gusztusom, mert gyanús volt, hogy esetleg műanyagból van.... :P
Megjegyzés küldése