Tün(őd)és...

Most egy kicsit mást írok, máshol. Nem, nem a munka, attól még lehet(ne) blogolni. Ez a szívemnek kedves iromány, egyelőre csak nekem. Lehet, hogy sose lesz kész, mert ahányszor kinyitom, mindig tudok rajta toldozgatni egy kicsit. Jól elvagyunk. Néha vigyorgok rajta, máskor bőgök. Amolyan terápiás billentyűverés. De közben folyamatosan olvasgatok itt, mert különben hiányoznátok nagyon. :)

Vége a hét végének ...

Volt itt minden, mert lesz itt nagy nap. Holnap. Nagyfiú ugyanis holnap lesz 26 éveske. Ebből az alkalomból a már rendszeressé vált haveri bulit a balatoni nyaralóban ejtették meg. Így a nagy melegben mi itthon kornyadoztunk .. volna. Ugyanis minket meg vendégségbe hívtak Velencére. Hegyoldal, csodás panoráma, isteni bográcsolás és .. pancsolás a medencében. Aminek a vize 29 fokos!!! Morgant sajnos nem vihettük, mert a háziak boxerével nincsenek túl jó viszonyban. De ez sem volt probléma, mert ő itthon a lehúzott redőnyök mögött hűsölt. Déltájban a szüleim bébiszitterkedtek vele, kora estére pedig mi is hazajöttünk. Ma menetrendszerű ebéd anyósnál, utána nagyfiúék várása, hogy az összes nagyszülő meghúzhassa a fülét .. nálunk. Vacsorára eszem-iszom, beszélgetés, nagyra nőtt gyermek ölelgetése,l aztán romeltakarítás. Cseppnyi gépelés, nem túl jó hatásfokkal és most végre szundi! Mindenkinek jó pihenést, elvégre holnap dolgozni kell. (Holnap már csak hajnali versenyt rendezünk nagyfiú köszöntése címén - mire legközelebb találkozunk, talán majd már elfelejti az efelett érzett idegességét :) )

Megvilágosodás...

Olyan tikkasztó meleg volt és még a szökőkútban sem volt víz, szegény kutya hiába lesi

Tegnap úgy adódott, hogy eltölthettem magammal 2 órácskát fent a Várban napsütésben, fagyizva, fényképezgetve. Közben több dologra is rájöttem:
1. Az óvoda kertjében hancúrozó gyerekek zsivalya éppen olyan, mint a madárcsicsergés
2. Huszonéves szokásjogot egy kézlegyintéssel intézhet el egy parkolási társaság minden érdemi figyelmeztetés nélkül
3. A Bástyasétányon napközben nem lehet kutyát sétáltatni még pórázon sem, viszont ezen az "idegenforgalmilag frekventált helyen" nem divat utcaseprőt sem alkalmazni.
4. Normális ember nem ül fel a lakógyűlés meghívóján feltüntetett első időpontnak (bár akkor ugrott volna ez a klassz kis "kirándulás")
és még sok minden eszembe jutott, de megkíméllek titeket a folytatástól

Alessia, a gondolatébresztő...

A gyerekkor íze ... hát, bizony erről azonnal és sok minden eszembe jutott (ami persze köszönő viszonyban sincs azzal, amit éppen csinálnom kellene). Gyerekkoromban abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy városi gyerekként sok időt tölthettem a nagyszüleimnél falun. Ami jelen esetben egy ma már városi rangra emelkedett helyet jelentett, Törökbálintot. A kertben minden ott volt, ami szem szájnak ingere. Eper, cseresznye, meggy, alma, körte, málna, kukorica, szőlő, barackok, paradicsom, paprika (és nem folytatom a sort, bár még lenne mivel) Még innen ered a mára kifejezetten rossz , sőt lassan életveszélyessé vált "elég ha megtörlöm, nem is kell megmosni" szokásom, hiszen lényegében bio-gazdálkodás folyt, a gyümölcsök mégis mindig épek, frissek, gyönyörűek és tiszták voltak. (Ami leesett, az ment a cefrébe) Drága nagyapám gyakran nyúlt fel nekem a legszebb darabért, én pedig mohón nyúltam érte és sosem csalódtam. Én voltam sokáig az első és egyetlen unoka, mondanom sem kell, hogy kényeztettek mindenféle módon. Drága mama, azok a sütemények ... nincs az a gasztroblog, ami visszaadhatná annak a még meleg házi baracklevárral töltött buktának az ízét vagy a konyhaasztalon szemem láttára nyújtott rétestésztának a ropogósságát. Amit ráadásul tökkel töltöttek, (amit nem hogy nem szerettem, de kifejezetten utáltam mindig is) és utána krémes rétesként üdvözülten toltam a gömbölyödő képembe. Aztán érkeztek sorra a késői unokák, de a nagyszüleim amíg csak éltek, félretették nekem a "részemet". És az mindig jobban esett bármilyen szép, piacon vásárolt gyümölcsnél.
Mostanában hétvégenként itt a szomszédunkban bio-piac üzemel. Háát, nem tudom ... kipróbáltam, csalódtam. Lehet, hogy egészségesebb, mint a máshol vásárolt zöldség vagy gyümölcs, de sem küllemében, sem ízében nem hozza vissza azokat a régi emlékeket. Bár a bio-ságában sem vagyok száz százalékig meggyőződve. De ez most egy másik gondolat lenne...

Azt hiszem, ezt nem is lehet ragozni... Alessiának küldöm, Ti is látjátok, hogy miért ... EZ tökéletes!

Ismerkedünk...

... mármint Alessia régi gépe és én. Ugyanis az én kis Hp-m (nem, nem AZ) még annyira sem volt komoly, mint ez a kis Olympuszim. Viszont a használati utasítás még csak szóban hangzott el hozzá, így aztán vannak funkciók, amiket hogy is mondjam, fel kell(ene) fedezni.
DE... arra már magamtól és segítség nélkül rájöttem, hogyan tölthetem fel róla a képeket, merthogy a kártyája sajnos nem kompatibilis a nyomtatónkkal. És akkor legyen itt nektek egy kis nyári virágözön az első makrózás eredményeképpen .
És persze Morgan, mert róla is készült már néhány felvétel...

Dógoz is meg nem is ...

Mert kell nekem olyan jó emlékezőtehetséggel bírni ... Rájöttem, hogy a legújabb munkámat már egyszer elvégeztem, de sehol nem találtam a nyomát. Erre kicsit átmentem Sherlockba, elő is került az anyag, csak teljesen más néven... Most aztán rettegve gondolok rá, hogy azon a néven volt-e jó vagy ezen lett volna az, esetleg egyik sem. Megbízóm világában némi kavarodás forog fenn, csak ne rajtam akarja majd elverni a port ...

Rafa

Nem könnyű a frenetikus munkát másképp is eladni :)

Hét meg az ő vége...

Előre bocsátom, hogy kép csak később, ha rájövök dolgokra Alessiától örökölt új-régi masinám kapcsán.
Péntekre nagy Balatonra lemenést terveztünk, annál is inkább, mert Kiskölök, aki Balaton-felvidéki Vár-túrán csatangolt, akkorra ígérte érkezését a családi lakba. Aztán időjárás betojt, gyerek hétközben hazatért. Eredetileg színházba mentünk volna, de Kiskölök ugye szokás szerint borította a programot (a miénket), így aztán azt még időben lemondtuk. Időben ahhoz, hogy helyettünk mást találjanak péntek estére a barátaink. Aztán persze már hiába kértük volna vissza a "babaruhát", színház off, ahogy mostanában mondani szokás. De semmi baj, mert "helyette" volt tenisz, ugyanis Rafa most éppen Madridban porol a salakon. Szombaton aztán elhatároztuk, hogy irány a Szépművészetiben rendezett Bohém Bál, a Mucha kiállítás kapcsán rendezett műsoros eszem-iszom. Aztán párom egyszercsak azt mondja a programra, off. Jó. Végül is ismerjük az ilyen programokat: tömeg, tömeg, tömeg. Se látni, se enni, se inni nem lehet. Aztán barátos telefonál, hogy menjünk már együtt. Párom neki nem tud ellentmondani, így aztán félhagyva Rafa idegtépő mérkőzését, indulunk. A kisföldalatti éppen a Hősök terén áll meg, amikor sms érkezik, bocsi, mégsem jön. Így aztán ott állunk a tömegben "egyedül". De ha már itt vagyunk, végigbóklásszuk a múzeum legtöbb termét,kezdve persze Muchával és kihagyhatatlanul az egyiptomi leletekkel. Megnyugodva látom, hogy Imhotep "Mummy" apró szobra továbbra sem félelmetes. Ha a múmiája lenne itt "személyesen", már koránt sem lennék ennyire nyugodt. Enyhe morózussággal állapítom meg, hogy nem biztos, hogy olyan nagy ötlet volt a reneszánsz terem szomszédságában cseh pacallevest és más gasztronómiai csemegét kínálni a 20-30 méteres sorban várakozó közönségnek. De enyhe kolbászillat lengi be még az ókori kincsek bemutató termét is. A meghirdetett programok, Badár Sándor műsora, Kern András felolvasó estje (Svejk)...lényegében élvezhetetlenek a tömeg és a kihangosítás minősége miatt. A reneszánsz csarnokban 20.15-kor tartott "Revue Parisien Grill" (szó szerint a program-lapon)műsorán táncok szerepelnek a századforduló időszakából. Hááát, nem tudom, ... az is igaz, azt nem írják, melyik századfordulóra gondoltak. Mindenestre felbukkant itt Edith Piaf-tól kezdve a legutóbbi nagy disco-slágerekig sok minden. De az idő így is elszalad, tíz óra felé már megsokalljuk a tömeggel való sodródás élményét és hazafelé vesszük az irányt. Itthon nagy megkönnyebbüléssel olvasom a neten, hogy Rafa ha nehezen is, de kiharcolta a döntőbe jutást. A döntő ma délután lesz, csak még azt nem tudom, hogy páromat előtte vagy utána erőszakoljam meg, mert az Angyalok és démonok c. film megtekintése nélkül nem vagyok hajlandó nekifutni a következő hétnek. Uff, én szóltam ...

Micis

Ez itten a Próba-Mici.

Próbálkozás...

Hááát, én el lettem csábítva... meg mit is tehetnék, ha már lassan mindenki, akit rövidke időm enged olvasni, idegenlégiós lett. Most aztán lehet megint tanulni, próbálkozni. Már csak az ihletnek kéne megszállnia, de mostanában annyifelé jár az agyam, hogy arra kevés esély van, hogy valami érdemleges pattan ki belőle. Holnap röpke továbbképzésen veszek részt Alessiánál, aztán majd meglátjuk ... (attól is függ ugye, hogy milyen kávét kapok és lesz-e hozzá finom sütemény :) )

Próba kép

First

Próba