Nem könnyű megszólalni most hogy Colleen Hoover: Emlékek róla című regényének a végére értem. Oké, hogy már nem akartam véres történetet és nem akartam cukormázas romantikát sem, de ez a könyv sem volt könnyű. Annak ellenére nem volt könnyű, hogy nem voltam, nem vagyok és most már nagy valószínűséggel nem is leszek olyan helyzetben, mint ez a huszonéves nő, Kenna, a főszereplő. Nehéz sorsú fiatal lányként találkozik Scottyval, aki érti őt, védelmezi és szereti. Lánynak nem lehet nagyobb szerencséje fiúval. De akkor egy végzetes estén a két fiatal hoz egy rossz döntést, kocsiba ülnek, amikor nem kellene. És a Sors éppen ezt a pillanatot választja, hogy kihívás elé állítsa a lányt, aki elbukik ezen a vizsgán. Túlságosan fiatal, tapasztalatlan és halálosan rémült, így aztán a hatalmas sokkhatás alatt nem is tudatosul benne, hogy élete szerelme nem halt meg, de haldoklik. Ő azt hiszi, magára maradt és hagyja, hogy a sokk maga alá gyűrje. Ezért aztán másnap reggel a rendőrség töri rá az ajtót, ő pedig börtönbe kerül cserbenhagyásért. A börtönben derül ki, hogy gyermeket vár, aki koraszülöttként jön a világra, így aztán azonnal el is veszik tőle. Szerelme szüleihez kerül, akik a büntetése ideje alatt csak abban reménykednek, hogy soha többé nem látják viszont azt a lányt, aki miatt az egyetlen fiúk meghalt. Elérik, hogy megvonják tőle a felügyeleti jogot, de még a láthatást is. Ő azonban nem tiltakozik, úgy érzi, megérdemli a világ összes büntetését.
De... nem tud ellenállni a kísértésnek és szabadulása után visszatér a városba, ahol életében először volt boldog és rövid idő múltán a legboldogtalanabb. Egyetlen vágya van, csak egyszer látni a lányát, hisz többet úgysem remélhet.
Az első ember, akivel összefut, nem más, mint volt szerelme legjobb barátja. A vonzódás tagadhatatlan közöttük, de akkor még egyikük sem tudja, ki az, akit a karja ölel. Az ébredés több, mint keserves. Az éledező szerelem a fiúban, Ledgerben azonnal hamvába hol, amikor rájön, ki van a karjai között. Öt éven át táplálta magában a haragot az ismeretlen lány iránt, akit a barátja nem tudott már bemutatni neki, csak a tárgyaláson látott egy lélektelen arcot a távolból. És öt éve ő az, aki apja helyett apja a kislánynak. Hogyan védje meg a nőtől, aki megölte az apját?
Kenna évek óta naplószerű leveleket ír halott szerelmének, melyekben az érzéseiről, gyászáról, gyötrődéséről, bűntudatáról, mindarról amiket kimondani soha nem volt képes, és arról a végzetes éjszakáról is ír. Scotty szülei látni sem akarják, de Ledger napról napra fedezi fel azt az embert, aki öt évvel ezelőtt óriási hibát vétett, aki mellett nem volt senki, mégis minden erejével a talpra álláson dolgozott. Lehet-e lezárni a múltat és létezik-e megbocsátás? A vége? Sírós, megható. Még jó, hogy a férjem ma a barátaival koncertre ment, így aztán nyugodtan trombitálhatom tele a zsebkendőket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése