Mondom Alessiának, hogy ez a Soha ne hazudj! milyen beteg egy krimi. Letorkolt, hogy mégis mit várok egy pszichológiai thrillertől. Lehet, hogy igaza van. Mindenesetre most Freida McFadden más regényeit félretettem, sok volt ez éhgyomorra, és elővettem John Sandford: Soha ne ölj! című könyvét.
A könyv jó! A szerzőről még soha nem hallottam, de ez nyilván az én saram. Annál is inkább, mert mint utólag kiderült, a pasi (aki egyébként a John Roswell Camp névre hallgat a valóságban) amúgy Pulitzer-díjas újságíró, író. Teremtett egy felügyelőt, Lucas Davenportot és írt róla több, mint harminc sztorit. Nem akármilyen pali a főhősünk, mert szereti a luxust, Porschéval jár, de nem kell félni, nem korrupcióból telik rá, hanem mert szabadidejében menő videójátékfejlesztő. Szeretik a nők és ő is szereti őket, s nekem eddigi egyetlen könyves találkozásunk alapján enyhén szólva is csapodárnak tűnik, hisz bármennyire kedveli a barátnőjét, aki gyereket vár tőle, azért simán összegyűri a lepedőt mással is. Párás szemekkel forgat egy 19. századi Emily Dickinson verseskötetet, de szemrebbenés nélkül lelő bárkit, aki rászolgált. (köszönet az információkért a mohabacsi-olvas.blog.hu-nak)
És a szinte kötelező kedvcsináló részlet: " Hogyan választja ki az áldozatait? Elle vállat vont. - Lehet, hogy teljesen ötletszerűen. Talán telefonkönyvből. De az a legvalószínűbb, hogy miután látta őket. És akár tudatában van, akár nem, feltehetőleg van egy típus, amelyik az esete... - Ezek a nők alacsonyak és feketék - mondta Davenport. - Fekete haj, fekete szemek. Az egyik mexikói származású... - Ilyesmire gondolok. Szóval, ha találkozik egy ilyen típusú nővel, az valahogy rögzül az agyában. Köré építi fel az ábrándképeit, amelyek aztán rögeszmévé válnak. Végül elindul a nő után... és alkapja. A fantáziaképei vezetik. - És mennyi időbe telik neki, míg kiválaszt egy nőt? Lehet, hogy csak egy pillanat műve? - Lehet. De valószínűbb, hogy valamilyen személyes kontaktus kell hozzá. Egy futó közelség, egy beszélgetés... Bizonyára az is belejátszik, hogy az illető nő könnyű vagy nehéz prédának látszik. Ne feledd, hogy ez az ember esetleg nagyon intelligens. Végül azonban mégis kicsúszik a kezéből az irányítás. A nő rögzül az agyában, és többé nem tud szabadulni tőle. És az se őtőle..."
De hogy ne csak lelkendezzek... A kötet 1991-es kiadású. Én a büdös életben könyvben ennyi elgépelést, tördelési hibát, nyelvi helytelenséget még nem találtam. Ha azt mondom, oldalanként 5-6-ot, akkor nem túloztam. Kicsit felsírt bennem a meg nem értett szerző a magánkiadás piacán... amikor ezt a könyvet annak idején a JLX Kiadó lefordíttatta és kiadta, senki nem lektorálta?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése