Gyerekként jóanyám sajnálta az apró fülecskémet injekciós tűvel átszúratni, pedig a nagyim erősen kardoskodott, de végül nem merte a lánya háta mögött megbízni szegény Fülöp doktor feleségét a "műtét" számba menő műveletre. Aztán kiderült, hogy szép számú fiú barát mellett fiúsabban is játszom, nem hiányzik egy baleset, hogy focizás közben kitépjék a fülemből. Mondjuk ez később is reális veszély volt, amikor kézilabdáztam. Az idő ment és úgy alakult, hogy tizennyolc évesen, az első fizetésemből (vagy a másodikból? lehet, hogy az első a varrógép volt) vállalkoztam amár sokkal modernebb belövős megoldásra.
Na, innentől kicsit elszaladt velem a ló... szerencsére nemcsak szerettem, de bírtam is a bizsukat, úgyhogy volt nekem mindenféle színben és formában fülönfüggőm. A kincses ládikómban volt madarat formázó, lógós, hosszú és kerek, tarkabarka, elegáns, bohó, sőt Alessia barátnőm jóvoltából karácsonyi is, de ahogy most régi eseményeken készült fotókat nézegetek vagy régebbi igazolványképeket, esetleg a pillanatnyi önarcképemet a tükörben, nos, én vagyok a lány a gyöngy fülbevalóval. Hiába na, az egyszerűség a legmutatósabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése