Jamie ivaros kan, aki jól bírja a fajtatársak társaságát, nem kötözködik. Persze, ha kerítés mögött van, az egy másik helyzet, ott megy az arcoskodás. És valahogy ezt látom most a FB népében is, hogy a kerítés mögött, ami jelen esetben a facebook, rengeteg ember tépi a száját, trágárkodik, "nemzethy kereszténység' jelszava alatt azt kívánja egy tiszás képviselőnőnek, aki a szombati eufórikus hangulatban tánc közben kificamította a térdét, hogy törte volna el rögtön mind a kettőt. Meg az összes többi is, aki ott járt. Nem mondom azt, hogy emberek, olyanok vagytok, mint az állatok, mert ez sértés lenne az állatokkal szemben. Volt egy öreg, beteg kutyám, mellette egy fiatal fajtatársa, aki mint mondtam, sosem konfrontálódik másokkal, ha nem muszáj, de amikor az öreg társát fellökték, úgy ment neki a támadójának, mint egy kis fúria, mert elesettet, gyengét nem bántunk. Ez még a kutyáknál is alapvetés.
Kétségbeejtő az a morális, mentális állapot, amiben ez az ország van. Egy hónappal a választások után, az országgyűlés megalakulása után, habzó szájjal hirdetnek tovább hazugságot, gyűlölködést. Azt fröcsögve, hogy a másik oldal gyűlölködik. És képesek Esterházytól idézni, hogy "bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá". Ők? Azt kell mondjam, a béka segge az a szint, ami fölött ti nem akartok az alá menni, miközben folyamatosan ott vagytok. Anyákat, gyerekeket, idős embereket mocskoltok és sajnos teszik ezt ők is a facebook kerítése mögé bújva. Mert a gyarló ember nem tartja oda a másik orcáját is, hanem visszaszól, sokszor bizony abban a stílusban, ahogyan a sértés őt magát érte. És lehet, hogy ez az ember másnap a közértben előre enged a pénztárnál, mert nálad csak egy kiló kenyér van és neki teli a kosara, megkímél a várakozástól. Persze van, aki a hétköznapokban sem hazudtolja meg zsigeri gyűlöletét és a nyílt utcán is megmutatja azt, amit sokan csak a billentyűk felett.
Na, csak oda akarok kilyukadni, hogy nem akarom elhinni, hogy ilyenek vagyunk, amit a facebook mutat rólunk. Mert ha igen, akkor itt teljesen mindegy, hogy volt-e rendszerváltás vagy nem volt, ez az ország pusztulásra van ítélve. Ha nem tudjuk tisztelni a másikban az embert, tekintet nélkül arra, hogy miben hisz, hogyan szeret, hogy a szeme kék vagy barna, vagy a bőre sárga, barna vagy fehér, akkor itt olyan alapvető bajok vannak, amik már az én eletemben nem orvosolhatóak, ez valószínű, de félek, hogy már örökre ilyenek maradunk. És a nagyobbik baj az, hogy ezeket a zsigeri indulatokat mások hogyan és hány féleképpen használják fel a maguk kis pecsenyéjének sütögetésére. Végtelenül elkeserítő helyzet. S bár hangoztatjuk, hogy az elmúlt rendszernek történelmi bűne az ország lakosságának ilyen szintű megosztása, de ha erre nem lett volna fogadó készség, akkor nem tartanánk itt. Hiába az öröm a változás felett, ha ilyen alapvető dologban képtelennek mutatkozunk a változásra.
