Houston, baj van! Még épp csak "kivégeztem" szerencsétlen Catherine Parr életének regényét, amikor a Face máris elém dobálta Alison Weir: Hat Tudor királyné című regényfolyamát... még szerencse, hogy letölthető formában megtaláltam, mert a családi kassza nem bír ennyi könyvet. De most a királynék beálltak a sorba, mert a következő könyv, amibe az Alessiától kapott kedvenc könyvjelzőmet beletettem: Andrea di Robilant: Szerelem Velencében munkája. Hiába na, már régen voltam Velencében, ha csak képletesen is. A valóságban meg még régebben, de ez pillanatnyilag csak vágyálom, maradnak a betűk.
Fülszöveg: A Canal Grandén álló ősi családi palazzo padlásáról több mint kétszáz éves levelek kerültek elő, amelyeket Andrea Memmo és szerelme, a félig angol Giustiniana Wynne írtak egymásnak. Andrea Memmo egy ősi patrícius család sarjaként az egyik utolsó nagy velencei államférfi volt, mielőtt a Köztársaság behódolt volna Napóleonnak. Giustiniana Wynne törvénytelen gyermekként látta meg a napvilágot. A levelek egy része titkosírással készült, de a kódot megfejtették, így lehullt a lepel a titkos szerelmi viszony legapróbb részleteiről is. Giustiniana nem tartozott az elit uralkodó osztályhoz, ezért nem léphetett házasságra Andreával. Szenvedélyes kapcsolatuk azonban sokak életét felforgatta: álházasságokat terveltek ki, futárként használt szolgák kerültek bajba és még a hírhedt Casanova segítségét is igénybe vették. A 18. századi Velencében játszódó regényben a szerző Jane Austenhez méltó stílusban tárja elénk a szerelmi intrikák sorát, életre keltve közben Velence, Párizs és London izgalmas és színes társadalmi képét.
Na, ahogy a puding próbája az evés, úgy ennek a történetnek a próbája a minél hamarabb elkezdett olvasás. (kép a netről)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése