A tegnapi nap történése volt még Levi hajvágása. Egyik unokám sem örökölte anyjuk erősszálú, sötét haját, ellenben mindkettő szőkébe hajló világosbarna és csak úgy repked az arcuk körül a szösszenet. Levié talán egyenesebb, de neki sosem növesztik meg annyira, hogy ez a repdesés kiderülhessen, apja rendszeresen nyírja a kis barikáját. Nem mondom, hogy a gyerek szereti a procedúrát, de békésen viseli. Régebben fodrászhoz jártak, egyszer mi is elkísértük és láttuk, hogy igazán gyerekekre van tervezve az egész, tablet az orruk előtt, a legnépszerűbb mesék mennek, a kicsi észre sem veszi, már meg is kopasztották, pedig akkurátusan nyírnak még egy ilyen kis golyót is, nem a nullásgéppel. A megkopasztás talán apa pénztárcájára inkább igaz volt, ezért is próbálta ki, hogy az ő szakáll nyírója alkalmas-e a nemes feladatra és lőn... Van ehhez spéci fodrászlebernyeg (természetesen gyerek mintával, Levié azt hiszem a Verdákat idézi), kisszék és a zuhanyozón kívül a wc tetejére aplikált laptop. Meg persze Leia, aki nem akar lemaradni az extra mesenézési lehetőségről, még ha az ő valóban örökké repkedő tincsibe apa nem is mer belevágni. Most ráadásként a nagyi is letelepedett a fürdőszoba ajtóba, úgyhogy az edzésről hazatérő mamának várnia kellett, amíg a népes karaván felkerekedett és végre visszaadták a birodalmát.
Imádom a fürdőszobájukat. A padlón az extra nagy, talán 80x80-as betonra emlékeztető matt kövek (ilyen van egyébként az egész házban, kivéve a hálószobákat), a falon ugyanez, csak sötétebb tónusban. Egyszerű, mint a faék és roppant hatásos. Ráadásul két helyiségből áll. A külsőben vannak a mosdók és szekrénykék, szép nagy ablak, hogy világosság is legyen, ne is érezd a zártságot, és onnan nyílik a belső helyiség, ahol a wc és az extra nagy zuhanyozó van. A kövezetbe talán azért vagyok beleesve, mert a várbeli lakásban sok-sok évvel ezelőtt én magam is ilyen követ rakattam le, csak 30x30-as méretben. De mivel ott az egész lakás 43 nm, így nyilván más méreteket kellett használni. Anyósomnak persze nem tetszett, de hát rám bízta, így járt, újra rakatni azért ő sem akarhatta. A falon nálunk világosabb kő van, amibe belerakattam egy római fürdőző domborműves lapját. Nagyon elegáns volt az egész, amíg apa meg nem fúrta egy helyen, pont ott, ahol alatta ment a vízvezeték. Tartalék csempe addigra már nem volt, a bolt is megszűnt, ahol vettem, maradt a kreatív megoldás, színben nagyjából passzoló kavics (az ötletért ezúton is hála Alessiának). Ezek a kavicsok kb. 30x30-as hálóra voltak felragasztva és még apa is képes volt egy függőleges sávot felragasztani belőle. Hát, nem olyan, mint újkorában, azt sem mondanám, hogy jobb, de annyira azért oké, hogy nem verném szét miatta a helyiséget. De ez most nem is tudom, miért jutott eszembe. Talán azért, mert a nagyfiamék is szélnek eredtek, ott a kis lakás és felmerült a gondolat, mi lenne, ha ... aztán ott el is akadtunk, mert mostanában tényleg nem fér bele a tervezgetésbe semmi nem egészen kiforrott gondolat. De ha van abban a kis lakásban egy békén hagyható rész, akkor a fürdőszoba az.
Na, de térjünk vissza a tettek színhelyére... Reggel megint elaludtam. Nem tudom, hogy ez még a jetleg hatása lenne, vagy mi, de az esti tévézésnél lecsukódott a szemem, a hálószobában kinyílt, alig tudtam elaludni. Aztán itteni idő szerint 2-kor megint felébredtem és kikapcsoltam a légkondit, mert már lefagyott a fenekem, aztán fél óra múltán visszakapcsoltam, mert a mennyezeti ventilátor kevés volt a boldogsághoz. Ez egyébként otthon kb. olyan délután hat óra, szerintem az otthoni fejemmel még nem láttam elérkezettnek az időt az alvásra. De végül sikerült, akkor meg nyolc óra lett az ébredésből. Addigra Levi elment a kínai iskolába. Mi Leiával elmentünk egy hangulatos és népszerű kávézóba reggelizni, onnan Leviért, majd az egész brancsot elvittük a rajztanfolyamra. Bár, Leia tanára éppen szabadságon van, de azért bevették a tesója csoportjába, úgyhogy volt egy szabad óránk az üzletekben nézelődni. Onnan elmentünk Sharonért az edzésére, majd beültünk egy vietnámi étterembe a közelben. Ettem pár dolgot, amiről fogalmam sincs, mi volt és egy isteni pho levest marhahússal. Úgy készült, hogy a szépséges nagy tálba csinosan lerakták a tésztát és kétféle marhahúst nyersen, de hajszálvékonyra szeletelve, aztán ráönthettük a forró alaplevet és beleboríthattunk egy kis kosárnyi mindenféle nyers zöldséget (újhagymát, lilahagymát, csírát, ilyesmit). A forró létől nyomban "megfőtt" a hús is. Kis tálkában szóját és chilit adtak hozzá, én ezeket kihagytam, meg például a bazsalikomot is, ami nekem az olaszos kajákhoz rendben van, de egy pho-ban ne legyen. Menyem nevetett is rajtam, amikor mondtam, hogy a fahéj nekem karácsony és forralt bor, a bazsalikom meg pizza és bruscetta.
Hazaugrottunk egy röpke időre, épp csak felfrissülni és picit tölteni a telefonon, ami itt a melegben valahogy gyorsabban is merül. Na, meg mert állandóan lövésre kész. Közben megérkezett Levi keresztapja a fiaival és az egész csapat elautózott az állatkertbe. Hát, ezt nem lehet megunni. Volt zsiráf- és elefánt-etetés meg kisvonat, meg már kifelé menet sushi-étterem. Én nem vagyok nagy sushista, de nem matradtam éhes. Kb olyan rendszerrel működött, mint anno otthon a Wasabi láncban, csak ott fix összegért ültél a futószalag mellé, itt meg egy nagy kivetítő volt minden asztal mellett, a sushik képeivel, aztán nyolcas csoportokban berendelhetted, azaz egyszerre nyolc különbözőt. A futószalag ment körbe és amikor a te rendelésed érkezett, akkor egy kis kar melletted mellékvágányra terelte a tányérkákat. Közben mutatta azt is, hogy anyagilag mennyire mentél már tönkre. Kifelé menet az asztalszámod vonalkódját beolvastad és már kaptad is a számlát, amit kártyával fizethettél. Hát, ez azért már egy más vendéglátás, mint amiben mi szocializálódtunk. Sötét este volt már mire kikeveredtünk az étteremből, mentünk is haza,mert holnap már hétfő, mindenkinek kell a fizetés. A gyerekekben még erősen benne volt a bugi, de azért szüleik rá tudták venni őket a lefekvésre és most lassan mi is megyünk elájulni. Holnap tehát hétfő, az első "szabadnapunk", terveink vannak, de azokat itt sosem szabad nagyon komolyan venni 😄 Egy biztos, a vacsorát én csinálom, a magunkkal hozott paprikából lecsó készül majd ipari mennyiségben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése