Július 12. szombat

 Nyolcig aludtunk! Ehhez persze az is kellett, hogy Levi a táborban, Leia a szülői ágyban aludt. Levinek a folyamatosan érkező képek és videók alapján nyilvánvalóan tetszik a kaland, hugának meg szerintem már kezd problémássá válni, hogy lemaradt valamiről. Közben Levi beiskolázásáról is szó esett. Július 21-én (elutazásunk napján) kell online leadni a jelentkezéseket és egy hét múlva kapnak választ. Roppant sokrétű szempontok alapján történik az esélyesnek ígérkező iskolák kiválasztása. Eleve a lakóhely 1 km-es körzetében, másodjára két kilométeresben és remélhetőleg nem kell tovább szélesíteni a kört. Van olyan, ahova csak olyanoknak van esélyük bekerülni, ahova a szülők is jártak, vannak a katolikus iskolák (többnyire nem koedukáltak), ahova Levinek is esélye van bejutni (esetünkben a Szt. József fiúiskola), vannak olyanok, ahol előnyt jelent, ha a testvér már odajár ... ezek az állami iskolák, amik alapvetően sokkal-sokkal olcsóbbak lennének a mostani magánóvodai helynél. Persze ott nyilván jönnek majd hozzá mindenféle különórák, amikre azért lehet majd költeni. És van a nemzetközi iskola, ami kőkemény kiadás, idővel kettővel beszorozva. Ez most nem tűnik járható útnak. De ismerve a helyi iskolarendszer hatékonyságát, az állami iskola nem jelent minőségi leértékeltséget. Az állami egyetem (NUS) a világ 8. legjobb egyeteme. Itt veszi át mesterdiplomáját a kicsi fiam a jövő héten.

Leiának két év múlva esedékes a procedúra. Ő szerencsésebb helyzetben van, mert az első számú kiszemelt pont szemben van a mostani óvodával, a kínai lányiskola. Nagyon modern, nagyon szép, állítólag nagyon jó is. Ezt Kevintől Levi egyik csoportársának apukájától tudjuk, aki Skyler lánykáját oda igyekszik éppen bejuttatni. Az oktatás mindenhol angol nyelven zajlik, de persze vannak kínai órák is.

11-re elmentünk Leviért a táborhoz, ami tulajdonképpen az Állatkert egyik részlege, a River Zoo területén található. Mit mondjak, viharosabb örömködésre számítottam, de láthatóan olyan fáradt, mint aki egész éjjel nem aludt, pedig este még jó hangulatban kívánt videóüzenetben jó éjszakát mindannyiunknak. Onnan egy golf klubhoz mentünk, ahova apóstársnak van tagságija, bár leginkább ebédekre, vacsorákra veszik csak igénybe, nem golfozik. A golfpálya gyönyörű, hatalmas, az embernek kedve lenne bebarangolni, az épület elegáns és kissé régimódi, pont olyan, csak nagyobb kivitelben, mint a Raffles Town Club, ahol az óvoda is van. Egy részében éppen egy indiai esküvő zajlott, a megkapó környezetben fotózták épp a vőlegényt, aki tradicionális ruházatban feszített. Az étterem a szokásos elegáns éttermek egyike, szolgálatkész és csendes személyzettel. De... amit nem értettem... az étterem előtt egy fedett terasz húzódik, úgyhogy minek a lazára engedett redőny, a napfény nem fogja besütni a helyiséget. És minek a plafontól földig érő sűrű függöny? Ugyanis az ablakon túl a zöldellő lankákat látnád, a sportolókat, akik sétálnak labdáik nyomában, esetleg az elektromos kis golfkocsikat. Csodás látvány a gondosan, kisollóval nyírtnak tűnő gyep. A barlangszerű (hogy mondják a hatalmas barlangot? grotta?) érzésnél felszabadítóbb lenne ezeknek a látványa. Azt ételekről nem sokat tudok elmondani, fogalmam sincs miket ettem és miket hagytam ki. Leginkább a teát fogyasztottam, amit folyamatosan újra töltöttek, valahogy megnyugtatta a gyomromat. Én jázminnak gondoltam, de valami más virág volt. A család kedveli a mindenféle töltött kis batyukat, igazából az, amelyikben még leves is van, az nekem is nagyon bejön. Volt húsgolyó a Mr.Beansmártásokra hajazó édes-savanyú szószban rizzsel. Azt a gyerekek kétpofára ették, úgyhogy gyorsan fel is vettem az otthoni menülapra, ha jönnek. Elég bajban leszek a gyümölcsökkel, mert eddig bármivel próbálkoztam az itt is és otthon is fellelhetők közül, mind keménynek, éretlennek és savanyúnak bizonyult az itteniekhez képest. Ezeket az egzotikusokat ismerik és szeretik, az európaiakat meg nem igazán. 

És a lényeg... lépdelünk kifelé, a szülők a lifthez mennek, mi a lépcsőt választjuk. A lépcső melletti bárban megy a tv. Biciklis versenyt közvetítenek. Milyen ismerős épület, csak nem? De igen, Magyarország, az Esztergomi bazilika előtti tér volt a cél. Hogy Tour de micsoda, azt sajnos már fel sem fogtam, hogy az országom így szembe jött velem 😄

Nemsokára a szokásos úszóedzésre megyünk. A két gyerek nyilván nem örül majd a hírnek, megint egy adag hiszti kíséri az indulást, hogy ott aztán felszabadultan élvezzék a hűs vizet. A múlt alkalommal is így volt és a fiam szerint ez szinte minden alkalommal így van. Nehezíti a helyzetet, hogy az ébrenlétért éppen mesét nézhetnek, azt meg mindig szinkron visítás mellett hagyják csak ott. 

És láss csodát, nem volt hiszti. Volt viszont felhőtlen lubickolás. Otthon azt mondanám, mint két kis uniqumos üveg, de Leián egy lehetetlen úszósapka van, mindkettőn úszószemüveg, úgyhogy nyomokan sem emlékeztetnek a vidám figurára. Vagy csak másképpen... lásd nagyanyai elfogultság. Levi magabiztosan úszott a versenymedencében, Leia a számára mélyvíznek számító 1,20-asban, és ez az, ami a legfontosabb.

Vacsorára BBQ volt fiam módra. Semmi extra fűszerezés (a gyerekek miatt), kis bárányborda, kis steak, kis kolbászkák és sok-sok zöldség, cukkini, paprika, koreai gomba (jó nagy), spárga... és minden előzetes pácolás, olajozás nélkül is remek volt. Megint tanultam valamit, apa meg beleszeretett a gomba alakú faszenes sütőbe, pedig otthon nem faszeneztünk (nem véletlenül) már vagy öt éve. Igaz, a húsokat vajjal kenegették, volt is némi lángolás, mégsem égett meg semmi. Három napnyi koplalás után úgy ettem, mint egy földműves egy nehéz nap után.