Az ébredés határozottan jobb volt, mint tegnap. Drága párom még azt a kijelentést is megengedte magának, hogy mennyire kisimult lettem a jó tizenkét órás alvásnak köszönhetően. Mondjuk, én a tükörben ezt nem látom, a kisimulásomhoz szerintem kétheti alvás is kevés lenne már, de tény, hogy klasszisokkal jobban érzem magam. Bár, a reggeli tejeskávé mindenképpen egy elkapkodott pillanat volt, ez már bebizonyosodott, de a továbbiakban csak a coca cola jótékony csatornatisztító hatására bízom magam. Ez a mosogatómnál is bevált.
A gyerekek cuki módon érkeznek ébreszteni, Levi hozza a nagypapa gyógyszeres dobozát, hogy figyelmeztesse a reggeli rutinra, aztán az egész csapat lezúdul a nappaliba reggelizni. Levi ma egyéjszakás ottalvós táborba megy, kisbőröndünk hivatott elnyelni a hálózsákot és matracot, meg ami egy ekkora gyereknek két nap alatt kellhet. A kedélye elronthatatlan, vidáman várja az indulást. Leiáek vizes programja azonban ugrik, mert hol csöpög, hol csak az eső lába lóg. Utólag kiderül, mehetett volna fürdőruhában is, de a tanárok - bölcsen - elnapolták a mókát.
Na, hát egy érdekes tapasztalat. Bár a gyerekek tele vannak mindenféle mesekönyvekkel, jórészt nekünk köszönhetően, azért néha a gyerekkönyvtárból is hoznak - főleg kínai nyelvű könyveket -, amiket a nap bármely pillanatában vissza lehet vinni, ugyanis van a könyvtár oldalában egy automata, ahol egyesével berakod a könyvet, az lecsippantja, majd küld egy visszaigazoló e-mailt, hogy a következő könyveket adtak le ezen a napon, ebben az időpontban. Ember nem látja, nem érinti, csak amikor a helyére rakja. Te pedig akár az éjszaka közepén is rendezheted a dolgot.
Elmentünk húst venni, ami itt nem egy hétköznapi feladat, ha nem hétköznapi alkalomra veszed. A kacsát Huebernél vesszük, a marhát egy kimondhatatlan nevű helyen, már ha steakről beszélünk nem holmi combkockákról. De az üzlet 11-kor nyit, mi már félórával előtte ott vagyunk. Mit lehet ilyenkor tenni, mint beülni Marcelhez egy kis svájci sajtra és sonkára, a fiúknak frissen facsart narancslére, nekem egy teára. Olyan bagettet kapunk, hogy még forrón ropog.
Zsákmányainkkal hazaugrunk, aztán irány a régi lakópark, ahol laktak és ahol hűsítő medencék várják a lakókat. Valami turpisság árán még mindig behajthatunk és élvezhetjük a szinte üres medencét. A nap ugyan bujkál, de ezt igazán nem rójuk fel neki, mert amikor kisüt, mintha grillen lennénk. Hazatérve indulás Leiáért, aki ma az egész család osztatlan figyelmét élvezi, amíg a bátyja a táborban. Vacsora után pedig közösségi tenisz-nézés, bár az én szemem konkrétan leragad. Djokovicsra egészen biztosan nem fogok várni, apa és fia éppen elég nézőközönség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése