Valahogy mindig ilyen béna amőbának érzem magam, ha a drága mama legújabb ötletével felbukkan. Teszi ezt mindig kicsi fia boltjában, nem ám otthon, ahol lenne idő és hely foglalkozni a váratlan és hajmeresztő dolgaival. Most például bejelenti, hogy este érkezik a testvére Mátészalkáról, mert annak az unokája holnap kapja meg a diplomáját. És... akkor a testvér ugye nála aludna. (Jó, magánügy) De akkor neki venni kéne ezt-azt és ezt ő nem tervezte, tehát a párom járuljon már hozzá (naná). És biztos ezért cserébe, de akkor őt is meghívták a diplomaosztó utáni családi ebédre. (jó, egészségére) De oda ő nem mehet üres kézzel. Tehát ... Tehát én fél nappal előtte találjam ki, hogy mit vigyen annak a kislánynak, aki ugye úgy kb. 23 éves, fogalmam sincs hogy néz ki, miket hord, milyen színeket kedvel. És ne kerüljön túl sokba (naná, ha ráadásul még én is fizetem), de azért legyen toronyóra lánccal, nehogy már azt mondják a rokonok, hogy ... Én pedig nyelek és mivel momentán nem úgy állok, hogy ismeretlen rokonokra költsek, nagylelkűen felajánlom a nemrégiben vásárolt ezüst láncomat azzal a szép medállal, mert megvan a díszes csomagolása is. Na jó .. de szép? Nem, bzmg, azért vettem, mert olyan baromi ronda! Na jó, de akkor szépen csomagold is be, mert nekem nincs otthon hozzá semmi.. (ez csak természetes drága mama) És ugye nem valami kis olcsó dolog? Háát, ha neked 12 ezer olcsó, akor az.... :(
P.s. mellesleg elkérte az esernyőmet is, mert ugye éppen szakadt az eső, ő nem várja meg, hogy elálljon, viszont otthon még sütött a nap, amikor elindult, meg ő amúgyse cipeli magával az ernyőt (ennélfogva gyűjti az esernyőket)... én meg úgyis tudok venni itt az aluljáróban, ha addig se áll el, amíg nekem lenne rá szükségem... (azért a páromat is csípem ilyenkor) :(
