Csapongós ...

A Frizzóban Pavlovát ettem. A tulajt már a sírba vittem az állandó emlegetésével, aztán feltettem ide a blog fejlécbe egy képet (akkora volt, hogy a végén önszántamból vettem le, hogy helyet cserélhessen ezzel a helyeske Klimt képpel, amin Judith éppen a Golden feliratba kukkol bele - nos, ezt csak zárójelben, de tényleg). Hm, ezt a mondatot most legalább három részre kell bontsam. Szóval, Alessiát a Pavlovával üldözöm, amióta csinált nekem habcsókot. Egy ideig ellenállt, aztán én meg felraktam ide azt a borzasztó nagy képet a nagggyon gusztusos Pavlováról, és akkor megadta magát a sorsának. A képet meg szépen le is vettem, mert ahányszor megnyitottam a blogot, annyiszor csöppent el a nyálam. Még tini koromban a pasikkal kapcsolatban sem jött be igazán a plátói, most meg már ez a Pavlova is kiverte nálam a biztosítékot. Szóval, jött Klimt Judithja, a kukkoló. Alessia Pavlovája nagyon finom volt, ettől függetlenül keressetek rá a Google képkeresőben. A variációk egy témára nyálcseppentő esete. Már ott tartok, hogy csinálok itthon is, aztán max. rájárok majd egy hétig. Á, nem! Nem lesz ennyi tartásom. Addig fogom enni, amíg látom :( Úgyhogy ez a projekt szigorúan csak az esküvő után lehetséges.