Színházas...

Belvárosi Színház: A folyón túl Itália

http://www.port.hu/a_folyon_tul_italia/pls/th/theatre.directing?i_direct_id=22065

Elkezdődött a darab, ment talán 5 perce, amikor elsötétedett minden. Áramszünet XD  Nem olyan régen egy másik darab dramaturgiailag így kezdődött, úgyhogy az első perc a zavaré, hogy megint ezt a poént sütik-e el. Aztán kiderült, hogy nem. Ez itt most komoly. Ültünk ott mindannyian a tök sötétben, csak a színészek poénjait lehetett hallani, aztán valaki hozott egy erős zseblámpát és annak a fényénél a színészek improvizálgattak. Más darabokból, meg régi színész sztorikat meséltek. Fergeteges volt a hangulat.

Jó húsz percet, talán fél órát kellett így kitöltsenek, mire visszajött az áram. Akkor aztán folytatták a darabot. Ami önmagában is nagyon jó volt, elgondolkodtató. Négy olasz nagyszülő és az unoka, akit mindannyian imádnak, de aki költözni készül a közelükből és ők mindent elkövetnek, hogy visszatartsák... összeismertetik egy lánnyal is a cél érdekében ... poénhegyek... de ami igazán visszatartaná, azt, hogy a nagyapja nemsokára meg fog halni, nem mondják el neki... Nem tudom, hogy a fiatalabb korosztályoknak milyen lehet ez a darab, de nekünk olyan volt néha, mintha otthon a nappaliban ülve a családunkat látnánk. Amolyan sírva nevetős. Klassz volt.

Az estéért köszönet Lázár Katinak, Lukáts Andornak, Benedek Miklósnak, Szabó Évának, Cseh Juditnak és nem utolsósorban az unokának, Szabó Kimmel Tamásnak. Mindannyian remekül játszottak, de mindenekelőtt bebizonyították, hogy ha rögtönözniük kell, akkor sem jönnek zavarba. Ez utóbbi volt, ami igazán felejthetetlenné tette az estét.

A Port.hu-n Timberio "kritikája" ne tévesszen meg senkit. Élek a gyanuperrel, hogy az illető már a koránál fogva sem érezte át a darab lényegét. Az alakításokra meg - ezen az estén, illetve inkább délutánon - egyetlen rossz szót sem lehetett mondani. Színészek voltak a színpadon és lényegük legjavát hozták.