Valamikor tíz évvel ezelőtt Ca'savio-ban beraktam a kocsiba ezt a sima követ. Istenem, az ember nem méricskél, amikor az autó ugyebár azért van, hogy cipeljen... engem, a holmim, az őrültségeim... A méretéről árulkodik a mellette heverő gyufásdoboz, nem apró... Őrizgettem és most megtalálták egymást Alessiával... ez kerekedett ki belőle ... még Col(in) is kapott egy kis házat rajta :)
... és mert tudom, hogy van, aki az Orczakönyvvel nincs nagy barátságban, miatta itt is...
Nem tudok szabadulni a képtől, ahogy a Ferencziek terének poklában, a hónapok óta folyó betonozás, aszfaltozás közepette, a porban és kíméletlen nyári forróságban az élet mégis utat tör magának, egy kis kukorica nyújtózkodik az ég felé...
5 megjegyzés:
Aztaaaaa!
Ez nagyon szép!
Gratulálok Alessia ;)
Tibi szerint velencéset is rajzolhatnál XD na ugye, hogy ugye? tudom, a más khm. pemzlijével...
...verni a kavicsot... jah... :) :) :) Különben benne van a kobakomban. :)
Csak előbb kicsit olvasgatok chat-et.... *vihog*
itt most egy csomó nyelvnyújtogató sámli lenne, ha tudnám, hogy kell csinálni, így csak vihogok inkább :)
Megjegyzés küldése