Vasárnapi keserűs...

Vasárnap hajnali fél hat... valamelyik házból, egy elég sűrűn beépített részből hangos dübörgés hallatszik, a környék lakói több száz méteres körzetben is jól hallhatják a tücc-tücc mindent beborító ritmusát, elképzelni sem tudom, milyen lehetett a közvetlen szomszédnak az éjszakája. Mindenesetre a yardot nem hívta, ez nyilvánvaló. Pedig ez alkalommal talán mindenkinek jobb lett volna.

Ugyanis a hanghoz, vagy éppenséggel onnan a tó felé vezető utcán hihetetlen szeméthalom. Kukák, fűgyűjtő zsákok kiborogatva. Aztán a tőpartra érve az újabb döbbenet. Két vízbe bevezető lépcső is felborítva, a szabadstrand kukái vagy száz méteren szintén és ami betetőzi a látványt, a húsz centis csavarokkal rögzített, de most égnek álló lábakkal segítségért kiáltó pad, amely most tavaszra lett felújítva.

Valakik nagyon erősnek érezték magukat az éjszakában. És ami az egészben a legrosszabbul esik, hogy amíg az én közegészségügyet veszélyeztető kutyám a teniszlabdáért tempózik a vízben, addig a partra éppen letelepedő pecásoknak, akik máris marokszám szórják meg kenyérrel, kukoricával, egyebekkel az eddig kristálytiszta vizet, csak a szerencsétlen eb szúrja a szemét, minden más mellett szó nélkül mennek el.

Igen, tudom, hogy léteznek rám/ránk vonatkozó tiltások, (amik egyébként erősen megkérdőjelezhetőek a józan ész alapján), de talán e hajnali órán én kevesebb kárt tettem a természetben és az épített környezetünkben, mint azok, akik feldúlták egy közösség életterét, amíg a koszos kutyám az igazak álmát aludta az ágyamon.
Szép napot mindenkinek! Béke!