Lehetne inkább december 31 ???

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a hétvége nem a mi hétvégénk volt. Mondjuk február óta ezt nagyjából folyamatosan mondogatjuk, itt-ott kaptunk egy kis levegőt, de általában véve ez egy igen car év, na.
Csütörtök: kánikula. Ez még nem baj, sőt, mivel a Balaton az úticél, még jó is lehetne. De már rosszul indul, mert a garázsból kiállva párom decensen végigkaristolja a kertkapuval a kocsi oldalát. Először csak hátra, aztán előremenetben is.
Hogy anyóssal utazunk, ez lehetne súlyosbító tényező, de éppen a napokban tárgyaltuk ki Alessiánál, hogy mi is leszünk öregek, illene nagyobb toleranciával közelíteni hozzájuk, de hát mint mondtam meleg van, nagyon.
Péntek: apa haverja Lellén nem akar a barátja nélkül focit nézni, addig bazsevál, amíg a sokszoros rossz tapasztalat ellenére (Lellére egyszerűen nem lehet Máv-problémák nélkül el- vagy hazajutni) párom elbaktat a vasútállomásra. Elkísérem a kutyával, mert kell nekünk ez a séta a forróságban, mint egy falat kenyér, és ő a lelkemre köti, hogy ha netán vihar jőne a magasból... etc. akkor feltétlenül üljek kocsiba és menekítsem haza az éjszaka derekán, egyéb esetekben reménykedjünk benne, hogy a Máv megteszi. Nos, a Máv már odafelé se segítőkész. Először bemondják, hogy 5 perc késés, aztán 10 perc, aztán 15... a 20 perces késés bejelentésénél már röhögünk, és visszaváltjuk a jegyet. Jobb a békesség. Ami így indul, abból sok jó már nem lesz.
Szombat: laptopom a drága szintén úgy dönt, hogy ennyi nyűg neki elég volt. Különben is, a gazdi igazán megteheti, hogy legalább hétvége alkalmából nem a madzag végén lóg, kivéve ha az a madzag egy póráz, amin sétálni lehet menni. De az meg nem az ő biznisze, úgyhogy emiatt igazán kár volt (a szerző megjegyzése).
Vasárnap: ebéd után úgy döntünk, hogy nem várjuk meg a tömeget. Meleg ide vagy oda, hazaindulunk. Később kiderül, hogy a fél ország ugyanerre a gondolatra jutott az ebédlőasztal mellett. Ráadásul valamikor reggel egy kamion 1 km-re attól a helytől, ahol az autópálya 3 sávossá válik úgy döntött, hogy felborul. A problémát délután 3-ig nem sikerült orvosolni. A rádió ugyan bemondja a dolgot, de addigra egy jelentős dugó közepén lihegünk versenyt szerencsétlen ebbel. Aztán javasolják, hogy a következő kijárónál térjünk át a 70-es útra. Megtesszük, de hamarosan inkább visszavágyunk az M7-es dugójába, vissza is fordulunk és araszolunk tovább 10 km-t, mire elérjük a felborult kamiont, amit sok fejét fogó ideges ember vesz körül, de láthatóan fogalmuk sincs, hogy fogják ezt a problémát még ma megoldani.
Szerencsésen hazaérünk, a szokásos 1 óra helyett ugyan jó 3 óra alatt, de legalább gutaütés nélkül, mert a dugóban nyitott ajtóval araszoltunk előre, közben a kutya fejét rendszeresen locsolgatva.
És most várakozóan tekintünk a hét elé, várjuk a hétfőt, amikor vihetem a kocsit a fényezőhöz, hogy mielőbb felejtősbe tehessük a hétvége élményeit. Ja, apa közben a laptopot cipeli a szervízbe. Lehet, hogy nem lesz ez olyan könnyen felejthető?