Keserűs

Tudtam volna sejhajon billenteni, öleltem a szívemre nagy-nagy örömmel, és egyáltalán imádom, mert a vérem. És most megtudom azt is, milyen, amikor szabadesésben zuhan alá és nem tudok segíteni rajta. Iszonyú érzés. A lelkem belehal, mert tudom, hogy bár véleményem lehet a dolgairól, de nem dönthetek helyette és ha szavakkal segíteni próbálnék, nem érezné segítségnek, sőt... pedig most neki sincs igaza egészen, és annak a másiknak se, aki az elmúlt években szintén helyet kapott az (amúgy híresen nagy) szívemben. És hogyan legyen egy anya boldog, ha a gyereke boldogtalan?