Mostanában

Hétvégi kirándulás zöldülő erdőben, vidám kutyával mindig klassz programnak ígérkezett, most is az volt. Volt nagyszülőkkel beszélgetős délután, jó könyvet olvasós, kellemes zenét hallgatós néhány óra. Aztán jött a hétfő, ami sosem könnyű, de amikor a biztosító szakemberét várod, akkor hatványozottan nem az. Jött, látott és röhögött. Mit képzelek? Ez ajtó? És különben is, a kiegészítő biztosítás hiánya miatt... nem is sorolom, már felhúzni sem tudott. Ettől eltekintve a hét jól indult, tele feladattal, az idő rohan. Amikor meg éppen nem szaladok vele együtt, akkor besompolygok egy könyvesboltba. Igazoltan vagyok ott, barátosnő ajándékáért megyek. De mivel engem ilyen helyekre csak szigorított felügyelettel vagy pénz nélkül szabad csak beengedni, mire a pénztárhoz érek, már egy könyv simul a tenyerembe. A fülszöveg alapján tíz másodperc alatt leszek szerelmes a történetbe, lelki szemeim előtt már forog a film is. (naná, főszereplőm is lenne hozzá rögvest) Bár, otthon várnak a még kiolvasatlan korábbi "szerelmek", de nem tudok várni, a buszon már olvasom. Nem meglepetés, hogy tetszik. Csak ajánlani tudom:
Susan Fortes: Robert Capára várva