2012. febr. 9.

Zajlik...

... nem a Duna, nem... bár, lehet, az is, csak mostanában nem nagyon figyelem a híreket. Az időjárásjelentést meg még annyira sem. Mert korán reggel kimegyek a kutyával több réteg meleg ruhában és így is kockára fagyok, míg az ebgyerek vidáman rohangászik. Aztán napközben egyfolytában jövök-megyek és végül este megint irány a park a kuttyal. Többet vagyok a friss levegőn, mint a hómunkások, tuti.
A nagy jövés-menésnek az az apropója, hogy életem párja a vasárnapi foci alkalmával sikeresen leamortizálta magát. A meccs utolsó pár percében, megannyi szépséges sarokkal pöccintett gólocska után kifordult a bokája. Aztán nagyon furcsán állt, amire a mindenre elszánt sporttársak is leizzadva emlékeznek vissza. Végül az egyik edzettebb egyenesbe rakta, majd hazafuvarozta. Én meg tovább a kórház irányába. Ottan aztán megállapították, hogy igazán alapos munkát végzett. Két oldali szalagszakadás és a szárkapocscsontnak az ő törése szerepelt a listán, valamint egy azonnali kilátásba helyezett műtét. Az azonnal azért csúszott pár órácskát, de ez csak azért történt, mert a honfitársak aznap igazán akciódúsak voltak és a koponya-műtét elsőbbséget élvezett.
Apa estére megműtve, felpolcolva, mindenfélével megbökve hevert az ágyon. Család és barátok aggódtak, én meg csendben vizualizáltam a közeljövőt. Meg a távolabbit is.
Azóta megtudtuk, hogy némi nemesfémet is beépítettek a családfőbe, ezzel is tovább emelve értékét a mindennapi megélhetésért vívott harcban. Ami momentán kicsinyt veszélybe került, de találékonyságunk kiapadhatatlan, küzdünk és hiszem, hogy győzedelmeskedünk a feltartóztathatatlanul érkező számlák felett. A zárójelentésen mindenesetre az áll, hogy járógipszet március 28-án kap majd. Ezt pillanatnyilag nem tudjuk komolyan venni, keddig él bennünk a remény, hogy csak elgépelték az időpontot.
Most pedig lépek az ebgyerekkel, aki ugyan roppantul élvezi, hogy mostanában a család teljes létszámban az ő magányossága ellen tesz, de azért a parkbeli futkorászásokat ki nem hagyná. Még akkor sem, ha lassan a hőmérő higanyszála is befagyni készül.

Szóval, zajlik... az élet.

7 megjegyzés:

Csillagvihar írta...

Hábasszus! :O
Jobbulást!

Béb írta...

Jobbulást neki!

Unknown írta...

"Utánozó majom...." :) :) :) Puszik neki. Meg majd jövök is. :)

Lazac írta...

Hát nem lehet így könnyű...jobbulást a családfőnek, nektek meg lelkiekben erősödést

Csapos írta...

Jáj, ilyen hosszas a gyógyulás???
Kitartást neked is!
teide

Aliana írta...

Jujj :(
Jobbulást-gyógyulást neki mihamarabb!

Golden írta...

kösz mindenkinek a jó kívánságokat, de lehet, agyoncsapom, mire jobbulni kezdene...